Markó Béla a kortárs erdélyi magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja. Munkássága több okból érdemel nagy figyelmet. Elsőül művének önmagában vett értéke okán; másodjára azért, mert pályája szinte típusosan jelzi, hogy az avantgárd, formabontó pályakezdés után ? nemzedéke több tagjával együtt ?   [>>>]

Markó Béla a kortárs erdélyi magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja. Munkássága több okból érdemel nagy figyelmet. Elsőül művének önmagában vett értéke okán; másodjára azért, mert pályája szinte típusosan jelzi, hogy az avantgárd, formabontó pályakezdés után ? nemzedéke több tagjával együtt ? miként tért vissza a klasszikus versformákhoz, költői alakzatokhoz; harmadsorban nyilván izgalmas kérdés: politikusi karrierje miként viszonyult életművéhez. Elek Tibor az életrajz időrendjében követi nyomon Markó Béla pályájának alakulását és költészetének formálódását. Fölidézi első versének nyomtatásban való megjelenését, majd bemutatkozását a "székely költők" 1969-ben kiadott Kapuállító című antológiájában. Megemlékezik kolozsvári egyetemi éveiről ? számba véve a kísérletező, hangot kereső és rögvest formát bontó költészetéről. Elek Tibor az 1980-as évek derekára, második felére teszi azt a korszakot, amikor Markó Béla "visszaklasszicizálódásának" folyamata megkezdődött. Ennek első jele az volt, hogy lírájában megjelent egy újfajta költői érzékenység, a többértelműség és az önreflexió. A szerző az életpálya kronológiájába illesztve elemzi az adott korszak verstermésének jellemzőit, sorra véve a korszakhatárokat jelző költeményeket, illetve az önálló verses kötetek anyagát. Markó Béla ebben az időszakban a "rend avantgardistájának" mondta magát, miközben elkezdte írni első szonett koszorúit. Elek Tibor követi azokat a folyamatokat, amelyek Markó-lírában kimutatható hatásokat, motívumváltozásokat, verstechnikai módosulásokat okoztak. Érinti a Markó által leggyakrabban használt műfajokat, főként a szonettet és a haikut, összevetve a kortárs magyar költészet más alkotóinak termésével, így például Zalán Tibor vagy Fodor Ákos haiku-lírájával. A szerző sokat idéz Markó költészetére vonatkozó megállapításokat, elemző tanulmányokat és kritikákat, recenziókat és a költővel készült interjúkat ? alátámasztandó a maga érvelését, értékelését. Ezenközben érint olyan kérdéseket, mint Markó magyarság-képének változása, a politikusi szerepvállalás hatása költői világképére, önreflexiós képességeinek alakulása stb. A kötet végén közli Makó Béla kötetinek bibliográfiáját, a róla szóló válogatott irodalom jegyzékét; a kiadvány ? amelynek minden nagyobb irodalomtörténeti gyűjteményben helye van ? életrajzi kronológiával és fényképmelléklettel zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]