A szegedi turkológus kutató a 11-13. századi Kelet- és Közép-Európa egyik meghatározó nomád népe, a kunok történetét dolgozta föl az 1054/55 és az 1230-as évek vége közötti időszakra vonatkozóan. A kezdő dátum a kunoknak a Volga folyótól nyugatra való megjelenését jelöli, a záró évszám pedig a   [>>>]

A szegedi turkológus kutató a 11-13. századi Kelet- és Közép-Európa egyik meghatározó nomád népe, a kunok történetét dolgozta föl az 1054/55 és az 1230-as évek vége közötti időszakra vonatkozóan. A kezdő dátum a kunoknak a Volga folyótól nyugatra való megjelenését jelöli, a záró évszám pedig a kunok által lakott vagy birtokolt területek mongol megszállását, a tatárjárás időszakát jelzi. A kunok históriájának kutatása bonyolult feladat, hiszen tőlük nem maradt fönn belső írott forrás, a múltjukat csak régészeti leletekből, illetve a róluk szóló külhoni ? tehát szükségképpen torzító ? forrásokból lehet rekonstruálni. (A szerző bevezetőben számba is veszi a kunok történelmére vonatkozó magyar és nemzetközi szakirodalom termését.) Kovács Szilvia a Kijevi Rusz, a Balkán-félsziget és a Magyar Királyság területén fölbukkanó, itt élő kunok eseménytörténetével foglalkozik, és főképp a kunoknak a velük szomszédos népekkel való kapcsolatát tárgyalja. Ezért a földolgozás rendje nem is szigorúan időrendi, hanem a kunok életterét képező területek, országok rendjében halad. A szerző könyve első nagy fejezetében a kunok nevét és eredetüket elemzi a nyelvészeti és történeti források fölhasználásával. A további részekben a keletről nyugatra tartó kunok szállásterületei szerint halad: Kijevi Rusz, Bizánc, illetve a Balkán és Magyarország. Alapvetően esemény- és kapcsolattörténeti szempontból vizsgálja a kunok viszonyát a szláv, a bizánci, a bolgár népekkel, illetve a magyarsággal kapcsolatban. Mindhárom területi egység esetében az ott történt megjelenésüktől az 1240-es évek küszöbéig jut el, addig követi az ott élő kunság históriáját. A szerző a források alapján az esemény-, a had-, a diplomácia-, a társadalom- és az életmódtörténet aspektusait igyekszik érvényesíteni. Kitér a belső források hiányára; hangsúlyosan foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a kunok nem hoztak létre saját birodalmat, semmilyen államszervezetet, társadalmuk megmaradt a törzsi szinten. Külön foglalkozik a hazánk területén 1091-ben fölbukkant kunokkal, kiemelve, hogy csak Magyarországon törődtek keresztény hitre térítésükkel. A szerző kiemeli, hogy a kun népesség 1054/55-ben tűnt föl Európa keleti határán, és nem telét el négy évtized, már a Magyar Királyságig jutottak el. II. András igyekezett fölhasználni a kunokat Halicsot meghódító terveihez, a 13. század elején pedig megkezdődött körükben a missziós tevékenység. A magyar királyok ekkor már címeik között viselték a "rex Cumania" megnevezést is. Az ígéretesen alakuló magyar-kun kapcsolatnak a mongol hódítás, a tatárjárás vetett véget. A térképmelléklettel, testes bibliográfiával kiegészített monográfia ? nagy történettudományi gyűjteményekben kaphat helyet; a Nagy- és Kiskunságban a helyismereti részlegekben is. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]