A huszadik század talán legnagyobb festményhamisítási botrányát dolgozta fel regényesen izgalmas könyvében a Washingtonban élő Edward Dolnick. A megtörtént eseményeken alapuló, lebilincselő történet fókuszában három ember áll: a nagyra becsült németalföldi festőművész, Johannes Vermeer van Delft   [>>>]

A huszadik század talán legnagyobb festményhamisítási botrányát dolgozta fel regényesen izgalmas könyvében a Washingtonban élő Edward Dolnick. A megtörtént eseményeken alapuló, lebilincselő történet fókuszában három ember áll: a nagyra becsült németalföldi festőművész, Johannes Vermeer van Delft (1632-1675), aki nem mellesleg - kevés, de annál tökéletesebb festményei okán - a legtöbb művészettörténész kedvence, aztán egy ugyancsak holland, ám meglehetősen jelentéktelen festő, Henricus Antonius van Meegeren (1889-1947), aki úgy döntött, Vermeer bőrébe bújva csinál karriert, végül egyik lóvá tett áldozata, Hermann Göring, a náci Németország egyik leghírhedtebb vezetője, a történetben fanatikus műgyűjtő. A második világháború idején, a németek által megszállt és felforgatott Hollandiában, a teljes zűrzavar közepette Meegeren, az el nem ismert festő, ügyes képhamisítások sorozatával állt bosszút kritikusain, akik szóra sem méltatták művészetét. Leghíresebb hamisított Vermeer-képe az Emmauszi vacsora volt, ami annyira hitelesre sikeredett, hogy neves művészettörténészek is így nyilatkoztak: "a nagy mű, amely előkerült a feledés homályából". A csalásokra egy véletlen folytán derült fény, amikor a háború vége felé a holland nemzeti vagyon megmentéséért küzdő iroda feljelentésére Meegerent a nemzeti vagyon részét képező Vermeer festmények kiárusításának vádjával bíróság elé állították. A két éven át tartó per végén végül hamisítás és csalás címén kirótt büntetését nem töltötte le, mert 1947 novemberében szívinfarktusban elhunyt. Pitiáner bűnöző volt, vagy zseniális elme? Gátlástalan csaló vagy tehetséges művész? - teszi fel a kérdést a szerző. A végjegyzetekkel, bőséges bibliográfiával, név- és helynévmutatóval, valamint képjegyzékkel kiegészített kötet olvasói a könyv végére biztosan megtalálják a választ. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]