Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész egy évvel ezelőtt megjelent, a kávéházakat bemutató Fizetek, főúr! (201325087) című könyvének folytatásaként ezúttal a város ugyancsak monarchia korabeli vendéglőit mutatja be. A korabeli sajtóbeszámolók és hirdetések alapján összeálló történetekből kiderül,
[>>>]
Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész egy évvel ezelőtt megjelent, a kávéházakat bemutató Fizetek, főúr! (201325087) című könyvének folytatásaként ezúttal a város ugyancsak monarchia korabeli vendéglőit mutatja be. A korabeli sajtóbeszámolók és hirdetések alapján összeálló történetekből kiderül, hogy a Pece-parti Párizsként is emlegetett várost már az 1870-es évektől a kávéházak városaként tartották számon, pedig akkor még igencsak vidékies külsőt nyújtott, sehol sem voltak az olyan, exkluzív helyeknek otthont adó, impozáns szecessziós paloták, mint - a címben említett Zöldfán és Kék macskán kívül - a Fekete Sas, az EMKE, a Pannónia vagy az Apolló. A városban élő polgárság gyarapodása pezsgő kávéházi és irodalmi életet eredményezett. Igaz, ennek talán az is mozgatórugója lehetett, hogy a korszak számos meghatározó politikusa is - így a két miniszterelnök, apa és fia, Tisza Kálmán és Tisza István - bihari volt. Mindezek nyomán a 20. század első évtizedére a városban a budapestivel és a bécsivel vetélkedő kávéházi élet jött létre, ahol a csillogó tükrökkel felszerelt, versailles-i palotákat idéző fényűzéssel berendezett kávéházakban olyan nevek gyülekeztek, mint Ady Endre, Juhász Gyula vagy Krúdy Gyula. A szerző aprólékos gondossággal veszi sorba az 1867 és 1918 között létező műintézményeket, fekete-fehér, korabeli fotókkal illusztrált fejezeteit megtűzdelve számos érdekességgel, anekdotával. A végjegyzetekkel, valamint a vendéglősök, "kávésok" és cukrászok jegyzékével, illetve a könyvben szereplő utcák, terek mai elnevezéseinek listájával záródó, igényes kötet beszerzése fent említett párdarabja mellé ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]