Egy hatvanas éveiben járó budapesti férfi, Hirsch Jenő életének mozaikja elevenedik meg a kis kötet lapjain. Első emlékeit hároméves korából őrzi, ahogy visszagondol az 1956-os forradalom külvárosi eseményeire. A család - az édesapa munkájából adódóan - sokat utazott, tartózkodott külföldön, így
[>>>]
Egy hatvanas éveiben járó budapesti férfi, Hirsch Jenő életének mozaikja elevenedik meg a kis kötet lapjain. Első emlékeit hároméves korából őrzi, ahogy visszagondol az 1956-os forradalom külvárosi eseményeire. A család - az édesapa munkájából adódóan - sokat utazott, tartózkodott külföldön, így Jenő már az 1960-as években eljutott a Szovjetunióba, Mongóliába; az előbbi esetében a nagy hidegre, az utóbbi vonatkozásában az ulánbátori magyar kolónia italos összejöveteleire emlékezik. És bár eljutott egészen Pekingig, mégis megmaradt X. kerületi, kőbányai srácnak, aki olyan házban lakott, amellyel szemközt az író Moldova György. Hirsch Jenő is - mint minden nemzedéktársa - volt úttörő, később egyetemi hallgatóként ösztöndíjas kollégista Leningrádban, később tanított, sőt, egyszer még érettségi elnök is volt. Akkor lett az orosz nép barátja, amikor itthon kifejezetten sikk volt utálni az oroszokat. A rendszerváltozás után visszatért az immár Pétervárnak nevezett Leningrádba, amelyet a dinamikusan fejlődő Moszkva mellett kopott városnak talált. Aztán telt-múlt az idő, és hatvanéves korában megérte, hogy lezsidózzák. A neves russzista, történész, Szvák Gyula voltaképpen a maga ironikus-humoros önéletrajzát alkotta meg Hirsch Jenő élettörténetének novellafüzérében. Az utóbbi hat évtized magyar és kelet-európai történelmét írta meg a kisember szemszögéből. A megmosolyogtató vagy éppen szórakoztató epizódok mögött azonban egy fiatal eszmélkedésének története áll, pontosabban az a folyamat, miként alakult a fiatalember világról alkotott nézetrendszere - a világról szerzett benyomásainak hatására. A russzisztikával és történelemmel foglalkozó szakember, egyetemi tanár most a történelem "magánérdekű" arcát mutatja föl a maga életrajzi mozaikjában. Úgy érzi, adhatta volna könyvének a Tréfadolog címet is, ha nem baloldaliságról, oroszbarátságról, zsidóságáról és a rendszerváltozás hordalékáról írna. Élmények kavargását, emlékek föltámadását jeleníti meg, sok iróniával, grimaszos humorral, lelki távolságtartással, ahogyan a hajdani külvárosi, kőbányai kisfiú, ma egyetemi tanár megérte az elmúlt több mint fél évszázadot. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]