A medgyesi szász orvos, Daniel Gottlieb Scheint Székelyföldet leíró német nyelvű munkája 1833-ban jelent meg Pesten, a Hartleben Kiadónál; érdeklődése elsősorban a szászok lakta Királyföldre irányult, de érdekelték őt a szomszédos régiók is, így a Székelyföld és lakói. A szerző maga is az   [>>>]

A medgyesi szász orvos, Daniel Gottlieb Scheint Székelyföldet leíró német nyelvű munkája 1833-ban jelent meg Pesten, a Hartleben Kiadónál; érdeklődése elsősorban a szászok lakta Királyföldre irányult, de érdekelték őt a szomszédos régiók is, így a Székelyföld és lakói. A szerző maga is az államismereti, országleíró művek közé sorolta munkáját, amelynek első részében (Székelyföld természeti állapota) a vidék természetföldrajzi viszonyait tekinti át: leírja határait, hegyeit, erdőségeit és síkvidékeit, növényzetét, számba veszi vizeit. A következő részben áttekinti a Székelyföld éghajlati viszonyait, fölméri ásványi kincseit (só, nemes- és színesfémek), valamint csak fölsorolásszerűen az állatvilágát. A Székelyföld politikai felosztása című fejezetben sorra veszi a közigazgatási egységeket, vagyis a székeket (Udvarhely, Háromszék, Csík, Maros, Aranyos) és azokon belül a járásokat. A kötet második részét alkotják az ún. népismereti tudnivalók, amelyek között "a nép természeti és erkölcsi karakterét" jellemzi; fölveti a székelység származásának akkor is bizonytalan elméleteit (a hun, magyar, jazig, besenyő teóriákat). A szerző a "megtűrt népek" sorában szól a székelyföldi szászokról, örményekről, románokról, cigányokról és zsidókról. Kifejti, hogy bár a székelyek nyelve a magyar, fölhívja a figyelmet a tájnyelvi különbözőségekre. Külön fejezetben szól a tanintézetekről (számon tartva a katonai iskolákat), a kolostori és gimnáziumi könyvtárakról, bemutatja a székelyek vallásfelekezeteit és a szerzetesrendeket. Számba veszi a hagyományos ?néposztályokat? (a primorok, lófők és gyalogosok rendjét), név szerint fölsorolja a grófi és bárói családokat. Foglalkozik a Székelyföld gazdasági ágazataival (földművelés, állattenyésztés, céhes ipar, kereskedelem), leírja a székelyek ruházkodását, viseletét és szokásaikat (tánc, keresztelő, lakodalom). Scheint bizonyos részeket a statisztikus szikár tömörségével ír le, csupán adatokat sorol, máshol viszont esszéstílusban, hosszabb leírások formájában adja elő mondanivalóját. Könyve nem csupán az akkor fejlődésnek induló társadalomtudomány országleíró műveinek egyike, hanem sajátos látószögű pillanatfelvétel a reformkori Székelyföldről, egyben előfutára Orbán Balázs nagy művének, A Székelyföld leírásának (1868-1873). Schein művének magyar fordítása kultúrtörténeti kuriózum. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]