A kortárs erdélyi magyar költészetben egyáltalán nem számít szokatlannak, föltűnő ritkaságnak, ha a lírikus másvalaki alakját ölti magára, ha másik költő bőrébe bújik - elegendő Kovács András Ferenc munkásságának terjedelmes álorcás pászmájára gondolni. Az erdélyi magyar líra fenegyereke, Orbán   [>>>]

A kortárs erdélyi magyar költészetben egyáltalán nem számít szokatlannak, föltűnő ritkaságnak, ha a lírikus másvalaki alakját ölti magára, ha másik költő bőrébe bújik - elegendő Kovács András Ferenc munkásságának terjedelmes álorcás pászmájára gondolni. Az erdélyi magyar líra fenegyereke, Orbán János Dénes is ezt teszi: Janus Pannonius alakját és irályát veszi magára, sajátítja ki, és mint Janus Transsylvanicus közli a 15. századi előd "apokrif költeményeit". A bevezetőben a pályatárs Szőcs Géza abban látja a hajdani és a mai költő közötti szellemi rokonságot, hogy egyikük sem restellett botrányos témákhoz nyúlni és azt szókimondóan megjeleníteni. Orbán János Dénes a reneszánsz életöröm költőjét látja elődjében, s úgy ábrázolja magát, mint a hazai télből a mediterrán tavaszba érkező "örömködőt", majd fölteszi a kérdést: "Emitt a menny, hazámnak átka ott. / Ez én. Az én. De mi lehet közöttem?" Mi van hát Pannónia, illetve Transsylvania és Itália között? A hazai "jeges hit" és az itáliai életöröm között? Az otthoni vacogás és az itthoni élvezetek között? (Exordium - A belépő). A lelki fordulat következtében Jánosból Janus lesz (De immutatione sui nominis - Névváltoztatásról). Megverseli csélcsap cimboráit, bordélyházi élményeit, pénzsóvárgását és sűrűn bírálja pályatársait; miközben verset ír a buja ringyónak. Itália dicsérete után a honi viszonyoknak is szentel néhány verset, bírálja a hízelkedőket, a bigottakat, elmélkedik a szerelemről és a történetírásról, a hatalomról, és végül számot vet az életével: "Megágyazott az ördög, / a túlvilágra várnak / ideje, íme, eljött / egyféle számadásnak" (Confessio - Számadás). De a nagy életvallomás is botrányosra sikeredik, hiszen a pápa homoszexuális vonzalmain gúnyolódik - szókimondó modorban. Versekben megfogalmazott önarcképét így zárja: "Versben él a költő, / csudálkozik, ki látja, / tollából mit növesztett / Mátyás bolond diákja?"(Appendix). Orbán János Dénes a hazai reneszánsz líra legnagyobbjának - stílusában is hiteles - travesztiáját alkotta meg. A míves kivitelű kötetet Gyulai Líviusz illusztrációi teszik igazán élményszerű olvasmánnyá. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]