Cím: |
A jelenkor kritikája
| Szerző: |
Kierkegaard, Søren Aabye (1813-1855) ; Haecker, Theodor (1879-1945) |
Közrem.: |
Gyenge Zoltán (utószó, jegyz.) ; Szabó Csaba (ford.) |
Szerz. közl: |
Søren Aabye Kierkegaard ; [ford. Szabó Csaba] ; [az utószót és a jegyzeteket írta ... Gyenge Zoltán]
| Kiadás: |
[Budapest] : L'Harmattan, cop. 2015 |
Eto: |
1(489)Kierkegaard, S. ; 839.8-95Kierkegaard=945.11 ; 839.8-95.04Haecker, T.=945.11
| Tárgyszó: |
filozófia ; dán irodalom ; irodalomkritika ; német irodalom ; Haecker, Theodor (1879-1945) |
Egys.cím: |
Kritik der Gegenwart (magyar)
| Szakjel: |
100
| Cutter: |
K 45
| ISBN: |
978-963-236-971-6
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
87, [4] p.
| Megj.: |
Bibliogr. a jegyzetekben
| UKazon: |
201508002
| Kivonat: |
A Jelenkor kritikája, legalábbis ezen a címen és ebben a formában nem létező Kierkegaard-mű. Az eredeti műből, ami tulajdonképpen egy irodalmi kritika, amelyet Kierkegaard egy Thomasine Gyllembourg nevű dán írónő A két korszak című, 1845-ös regényéről írt, Theodor Haecker, a két világháború közötti
[>>>]
A Jelenkor kritikája, legalábbis ezen a címen és ebben a formában nem létező Kierkegaard-mű. Az eredeti műből, ami tulajdonképpen egy irodalmi kritika, amelyet Kierkegaard egy Thomasine Gyllembourg nevű dán írónő A két korszak című, 1845-ös regényéről írt, Theodor Haecker, a két világháború közötti katolikus írónemzedék legjelentősebb alakja emelte ki a "Nutiden", vagyis Jelenkor című fejezetet. A jelentős mértékben Kierkegaard hatása alatt álló szerző németre fordította az írásrészletet, ám kihagyott belőle minden olyan szövegrészt, amely az eredeti regényre utalt, így született meg, Haecker kitalálásában A jelenkor kritikája. Mint ahogy rögtön az első sorokban kifejti a szerző: "Korunk lényegében az értelmes, a reflektáló, a szenvtelen, a futólag lelkesülten fellobbanó és okosan indolenciában megpihenő kor". Ezt a kort igyekszik bemutatni és ostorozni a mű, a mai napig megkapó látleletét adva annak a világnak, ahol mindent elural az apatikus közömbösség, ahol megszűnt az ellentmondás alaptétele, ahol a pénz az egyetlen vágyott dolog, ahol a cselekvés és a döntés "oly kevéssé van jelen, mint az úszás veszélyes öröme abban, aki sekély vízben úszkál". Ahol az, hogy a "férfi tettével áll vagy bukik", már nem dívik; "ellenben mindenki megül a helyén, és mégis ragyogóan érvényesül némi reflexió segítségével, meg aztán annak segítségével: hogy nagyon jól tudja, mit kell tenni". A szerző érzékletesen festi le, miként simulnak bele mindebbe a tömegek, a politika, és rávilágít arra, milyen nagy felelőssége van ezen a téren a sajtónak, amely maga is absztrakcióvá vált. A mű után a szerkesztő, Gyenge Zoltán esszéjét olvashatjuk az esszéről. A kötet ínyenceknek ajánlható szellemi kaland, amely a Kierkegaard-i életműhöz is közelebb visz. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|