A fiatal költő, újságíró, zenész, Toroczkay András verseskötete (Napfényvesztés; 201010300) után második könyvében a próza talajára lép. Húsz darabot számláló novelláskötete mintegy kilenc évig készült és megszületésének történetéhez tartozik, hogy szerzője Éhes Miklós álnéven publikált olyan
[>>>]
A fiatal költő, újságíró, zenész, Toroczkay András verseskötete (Napfényvesztés; 201010300) után második könyvében a próza talajára lép. Húsz darabot számláló novelláskötete mintegy kilenc évig készült és megszületésének történetéhez tartozik, hogy szerzője Éhes Miklós álnéven publikált olyan lapokban, ahol korábban nem közölték a verseit. Éhes, a címszereplő a kotordpataiak leghíresebbike, de ne keressük kis hazánk térképén e települést, olyan az, mint Parti Nagy Lajosnak Tömpemizsér. Miklós tipikus alak, ahogy ő mondja, "legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat". Számára a Szolnok és "Sárszag" között elterülő kisváros, Kotordpata "az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája". Éhes Miki egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, olyan, mintha valamit folyton akarna az embertől, és ?tényleg képes beverni bárkinek a pofáját?. Szerinte mindenki patai valamiképpen, és szeretett városa éppen olyan mint ő: tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy rasszista tenisz-fanatikusokkal, de itt játszik a Sistergő Főniksz nevű tűzoltózenekar és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbanda is?
[<<<]