A Déry Tibor- és József Attila-díjas író, szerkesztő, irodalomtörténész és kritikus, Keresztury Tibor legújabb kötete rendkívül szókimondó, egyszerre fájdalmas és groteszkségében már-már nevettető látleletet ad napjaink magyar valóságáról. Az írások fő helyszíne zömmel a városi-elővárosi
[>>>]
A Déry Tibor- és József Attila-díjas író, szerkesztő, irodalomtörténész és kritikus, Keresztury Tibor legújabb kötete rendkívül szókimondó, egyszerre fájdalmas és groteszkségében már-már nevettető látleletet ad napjaink magyar valóságáról. Az írások fő helyszíne zömmel a városi-elővárosi tömegközlekedés, köztereink, hősei pedig a hol tragikusan, hol abszurd vagy épp groteszk módon elbukott hősök - egykor szebb napokat, élt, lecsúszóban lévő kisemberek. A vesztesek, a jobb sorsot érdemlők, akiknek nem osztottak lapot. Mint az Őszintén megmondja című írás szereplői: a szerző érzékletesen írja le a HÉV-re váró utasokat, csupa értelmesnek látszó, jól szituáltnak mondható, ám az átmeneti megbillenésnél immár súlyosabb lecsúszás folyamatát leplezni nem tudó, megviselt alakokat. "Megannyi álomtalan Aldi-kuncsaft, útban a szomatikus betegségek testre szabott változatai felé". Beszédesek a Téli biciklizés örömeit soroló fejezetek, hogy mi minden magyarázatot lehet kitalálni arra, ha valaki már nem tud autóval járni, mert túl drága a benzin. Vagy az Ez nem Afrika! című írás, amelynek hajléktalan hőse már tíz hónapja ül egy szemközti parkban balról a második padon. Vagy a kötet-címadó történet, amelynek szereplői azért az Ebihal nevű hajóról szórják a Dunába ismerősük hamvait, mert nem lehet megfizetni az állami temetést. Egyszerre elgondolkodtató és megmosolyogtató, rövid történetek sorakoznak a lapokon. A kortárs próza rajongóinak ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
