A regény első jelentésrétegének története igen egyszerű: George Washington Crosby órásmester haldoklása nyolc napjának, az agóniából adódó hallucinációinak és emlékeinek leírása. Crosby a maga építette ház nappalijában fekszik egy kórháztól bérelt ágyon, és úgy látja, mintha a megrepedő vakolat
[>>>]
A regény első jelentésrétegének története igen egyszerű: George Washington Crosby órásmester haldoklása nyolc napjának, az agóniából adódó hallucinációinak és emlékeinek leírása. Crosby a maga építette ház nappalijában fekszik egy kórháztól bérelt ágyon, és úgy látja, mintha a megrepedő vakolat réseiből rovarok másznának elő, miközben aggódó családtagjai körülülik a betegágyát. Később, míg látogatói a konyhában ebédelnek, Crosby úgy érzi, a ház szerkezete megroppan, előbb ráomlik az emelet, ő pedig ágyastul a pincébe zuhan. Aztán rádől az egész ház, meg csillagostul, bolygóstul az egész univerzum, hogy végül beterítse a végtelen feketeség. Élete utolsó nyolc napjában az órásmester megszabadul a világ logikai rendjétől, az agyműködés szabályaitól; visszatekintése csapongó lesz, átlépi az időkorlátokat, és ebben az egészen szokatlan szisztémára épülő emlékezésben föltárul az élete, múltja, gyermekkora, hajdani családjának megannyi alakja; közöttük is főként nagyapja és édesapja figurája erre utal a regény címe különösképp meghatározó Crosby életében és emlékezésében. És miközben a főhős delirál, képzeleg és hallucinál, aközben az író folyton visszatéríti az olvasót a valóságba, figyelmeztetvén, mennyi ideje van még hátra az órásnak. Az író gondosan körülrajzolja hőse hajdani életének megmaradt minden apróságát, a régi, poros óraalkatrészektől az egyik első amerikai regény, A skarlát betű (1850) első kiadásának még felvágatlan példányáig. Paul Harding egy ember haldoklása nyolc napjába sűríti egy élet emlékeit, gondolatait, látomásait és vele együtt három férfinemzedék életepizódjait és egy letűnt, a főszereplővel együtt elmúló világ képeit. A regény többedik jelentésrétegében Crosby hallucinációja, emlékezéseinek "összevisszasága" az élet formátlanságát, képlékenységét, esetlegességét szimbolizálja. Ez az olvasói fölismerés természetesen több metafizikai értelmezésű kérdést is fölvet az emberi élet céljától az istenkeresés szándékáig, a múlandóság világban betöltött szerepéinek tudatosításáig. Az író ezzel az első regényével 2010-ben rögtön el is nyerte a Pulitzer-díjat. A kortárs világirodalom értékes fejleményeire kíváncsi olvasóknak ajánlható a kötet, amely a látomásos és a mikrorealista próza sajátosságait egyesíti, különös egyensúlyt teremtve a transzcendentális és a nagyon is evilági életdimenziók között. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]