A francia író, Pierre Lemaitre Viszontlátásra odafönt című regénye nem véletlenül kapta meg 2013-ban a Goncourt-díjat. A meglehetősen összetett történet 1918 és 1922 között játszódik, egybe gyúrva az első világháború utolsó szakaszának történetét, valamint azt követően két, a háborúval szorosan   [>>>]

A francia író, Pierre Lemaitre Viszontlátásra odafönt című regénye nem véletlenül kapta meg 2013-ban a Goncourt-díjat. A meglehetősen összetett történet 1918 és 1922 között játszódik, egybe gyúrva az első világháború utolsó szakaszának történetét, valamint azt követően két, a háborúval szorosan összefüggő zseniális csalássorozatot. A történet 1918. november 2-án, halottak napján veszi kezdetét. Az elszegényedett arisztokrata hadnagy, Henri d'Aulnay-Pradelle a beszédes nevű "113-as dombon" található német állás ellen vezényli katonáit. Azokat, akikből már kihalt bármiféle hazafias érzés. Hetek óta a várható fegyverszünet tartja csak bennük a lelket, hogy túléljék azt a borzalmat, amely öt éve a mindennapjaik része. Köztük van két fiatal közlegény: Albert Maillard és Édouard Péricourt, akik korábban nem igazán ismerték egymást, de sorsuk ezen a napon összekapcsolódik. Albert a háború előtt szegény könyvelőként dolgozott egy bankban, és csak szerelme, Cécile emléke tartotta benne a lelket. A roham közben felfigyel egy apró momentumra, amely aztán egész további életét megváltoztatja. Annak a két katonának a holtteste mellett torpan meg ugyanis, akiknek a lelövése indította el az ostromot. Észreveszi, hogy a két közlegényt nem szemből lőttél le, a németek, hanem hátulról kapták a golyókat. Pradelle lőtte le őket ugyanis, aki így akarta kiprovokálni az ostromot, hogy a várható fegyverszünet előtt még egy csíkot szerezzen magának a váll-lapjára. A hadnagy azonban kiszúrja, hogy Maillard rájött az igazságra, így a döbbent katonát beletaszítja egy mély bombatölcsérbe, amelyet nem sokkal később egy ágyúgolyó temet be - Maillarddal együtt. Pradelle, mint aki jól végezte a dolgát, rohan a katonái után. Azt azonban nem veszi észre, hogy az egyik közelben fekvő férfi nem halott még. Édouard - aki egy gazdag család sarja, kiváló rajzoló, akit apja művészi hajlamai és melegsége miatt taszított el magától - véletlenül rájön, hogy a közelében egy katonatársa fekszik a föld alatt. Lábsérülése ellenére minden erejét összeszedi, és kimenekíti Mailardot a föld alól - majd egy repeszdarab mindkettejüket ismét megsebesíti. A kórházban térnek magukhoz: Maillard szerencsésen megúszta a dolgot, csak néhány bordája tört el, annak következtében, ahogy Péricourt újjáélesztette őt, a fiú arca azonban nagyon súlyosan megsérült: az alsó állkapcsa leszakadt, és Albert önzetlen ápolása mellett, csak komoly műtétek sorával sikerül őt megmenteni, bár egész hátralévő életére speciális arcmaszkot kell viselnie. Közben véget ér a háború, Albert és Édouard, visszatérve Párizsba, barátok lesznek, és a két fiút összetartja nem csak az egymásért meghozott áldozat, hanem az is, hogy valamiképpen bosszút álljanak Pradelle-en. A háborútól megcsömörlött két férfi zseniális szélhámosságot eszel ki: valójában nem is élt "ismeretlen katonák" emlékműveit adják el különböző városoknak, melyek művészi kivitelezését Édouard végzi, Albert pedig intézi a kreatív könyvelést. A sors ismét összehozza őket a gyűlölt Pradelle-lel, aki szintén feltalálja magát a háború után: tömegsírokba temetett katonák állítólagos kihantolásából és családjuknak történő eladásából szedi meg magát. Albert és Édouard először együtt működik Pradelle-lel, azonban titkon bosszút forralnak, hogy lebuktassák őt... "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]