Amikor az AIDS-ben szenvedő, akkor már amerikai emigrációban élő kubai író, Reinaldo Arenas egy kezelés után 1987-ben kijött a kórházból, leakasztotta a falról az 1979-ben elhunyt írótárs, Virgilio Piera képét, és azt mondta neki: "Ide figyelj, szükségem van még három évre, hogy befejezzem az   [>>>]

Amikor az AIDS-ben szenvedő, akkor már amerikai emigrációban élő kubai író, Reinaldo Arenas egy kezelés után 1987-ben kijött a kórházból, leakasztotta a falról az 1979-ben elhunyt írótárs, Virgilio Piera képét, és azt mondta neki: "Ide figyelj, szükségem van még három évre, hogy befejezzem az életművemet, az egész emberiség elleni bosszúmat". Újabb és újabb betegségektől, fájdalmas kezelésektől szenvedve neki is állt több művének befejezéséhez, amelyek közül talán legfontosabb tervezett önéletrajza volt. A mű alapjait még Kubában kezdte el írni, majd többször is megszakította, de értelemszerűen csak egy bizonyos időig tudott benne jutni. A kórházból kijőve, mivel hogy már nem tudott írógépet használni, diktafonra mondta az élete történetét. Olyan volt, mint egy űzött vad, be akarta fejezni, "mielőtt leszáll az éj", így több mint húsz kazettát beszélt tele, és barátja, Antonio Valle gépelte le a szöveget. Később volt még ideje a szöveget megszerkeszteni, de megjelenését már nem élhette meg. A három év letelte környékén már olyan fájdalmak kínozták, hogy végül öngyilkos lett, és a mű csak 1992-ben jelenhetett meg nyomtatásban. A rövid, mindegy villanásszerű emlékekből összeálló memoárban őszintén vall egész életéről, írói munkásságáról és ellenzéki politikai szerepéről, emellett teljesen nyíltan beszél saját homoszexualitásáról, a kvázi föld alá kényszerített kubai meleg közösségről és az álszent homofób közvélekedésről is. Megismerhetjük családját, gyerekkorát, azt a falusi közeget, ahol felnőtt, olvashatunk az iskolás évekről, és arról, miként ismerkedett meg a lelki és testi szerelemmel. Leírja, hogyan találkozott először a politikával, azt, hogyan kezdett írni, miként ismerkedett már felnőttként férfiakkal, vagy hogy milyen volt az a közeg, amelyben 1958-59-ben megbukott a Batista-rezsim, és hatalomra jutott Fidel Castro. Megtudhatjuk, miként ábrándult ki a kommunista rendszerből, olvashatunk az egyetemről, az ellenzéki mozgalmakról, könyvtárosi, majd szerkesztői munkáiról, börtönbüntetéséről, szökéséről és újabb fogságáról, melegsége megéléséről, és arról, miként tudott végül - melegként antiszociális elemmé nyilvánítva - 1980-ban Floridába jutni. Az utolsó oldalakon az emigráció éveit írja le. A kötet végén megtaláljuk a szerző közzétételre szánt búcsúlevelének szövegét is. A Körösi Ivett zseniális fordításában olvasható regényből 2000-ben nagysikerű, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon két díjjal is jutalmazott, és egy Oscar-díjra is jelölt film is készült, Julian Schnabel rendezésében, Javier Barden főszereplésével. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]