Cím: |
Él
| Szerző: |
Karafiáth Orsolya (1976) |
Szerz. közl: |
Karafiáth Orsolya
| Kiadás: |
Budapest : Scolar, 2015 |
Sorozat: |
Scolar versek |
Eto: |
894.511-14Karafiáth O.
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; vers |
Cutter: |
K 17
| ISBN: |
978-963-244-563-2
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
54, [3] p.
| UKazon: |
201510273
| Kivonat: |
A kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb és mindenképp nagyon ismert lírikusa, Karafiáth Orsolya egy ízben azt nyilatkozta, hogy "alapvetően zárkózott ember vagyok, aki élesen különválasztja a magánéletet és nyilvános énjét". Ebben a könyvben, amely a negyedik verses kötete, valamiképp mégis
[>>>]
A kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb és mindenképp nagyon ismert lírikusa, Karafiáth Orsolya egy ízben azt nyilatkozta, hogy "alapvetően zárkózott ember vagyok, aki élesen különválasztja a magánéletet és nyilvános énjét". Ebben a könyvben, amely a negyedik verses kötete, valamiképp mégis sokat elárul magáról, életéről, szorongásairól, csalódottságáról, vágyairól, vágyott magányáról, szüleiről, érzékiségéről, női mivoltáról amelyet önmagával tart azonosnak. A kötet nyitó versében (A hegy) a maga egyéniségéről, határozottsággal jellemezhető karakteréről és nem mellesleg szépségéről ír. Kapcsolataiban az ellentmondásosságnak, a gyanakvásnak, a szeretet és a gyűlölet szélsőségeinek nagy szerepe van (A tengerész; A tisztás; Majális; Próbababa). Ezek a versek azonban nem önboncolgató vallomások, hanem a költő rendre természeti képek alkotta metaforákkal fejezi ki gondolatait, érzéseit, véleményét. A rét című versben a méhek életével ábrázolja az emberi viszonyok szélsőségeit: a méz édességére és a fullánk okozta fájdalomra utalva. Az otthon éjjel című ciklusban a pók, a moly, a szú és a patkány figurája testesíti meg az emberi kapcsolatok lehetséges formáit, jellegét. A remek irályú, hangsúlyos, ütemes versek, a sanzonra emlékeztető hangzások gyakran egy dúlt lélek belső viharait képezik le (Találkozás; Por; Becsapódás; A nagy). Bepillantást enged a szüleivel való kapcsolatába (Apa és a hóember; Tükör; A szellem), és rendre végtelenül ironikus, szarkasztikus hangon szól: "Megettem egy hülyegyereket, hülye lettem. / Jó hülyének lenni? Jó bizony! / Hogy ugrott, hogy mart, folyton kikezdett. / Most bent van, végre én froclizhatom!" (Egymás). Az emberi kapcsolatokról szóló versei sok esetben abszurd víziókba csapnak át (Átcsap; A kölyök). Bárhogyan is vall kapcsolatairól, végül is arról beszél, hogy milyen ő, és miként gondolkodik az emberekről, az életről, arról, amelyet élnie adatott nyilvánvalóan erre utal a kötet címe. Ez az élet teli van ellentmondással, küzdelemmel, azaz győzelemmel és vereséggel: "A gyengeségtől felbőszül, kitör, / ne lágyulj el, különben hamm, bekap! / Még rám se hallgat mindig, önfejű. / De én bírom. Tartom hozzá magam" (A kőidomár). Karafiáth Orsolya külön világot épített föl önértelmező és kapcsolatait, vagy a lehetséges emberi viszonyokat elemző, föltáró verseiből, és ez a furcsa, belső feszültségektől terhes világ rendkívül vonzó, lendületes, remek ritmikájú, kifejezetten hatásos versek formájában ölt testet. Ez még akkor is így van, ha a gondolati, érzelmi összkép legalább is ellentmondásos, netán lehangoló. A kortárs költészet friss fejleményeire kíváncsi érdeklődők olvasmánya az Él című verses könyv. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|