"Minden író a sebeiből dolgozik. Ha a sebek túl nagyok, nem tudod leszakítani a konkrét eseménysorról, ahogyan ezt Kertésznél vagy Ottliknál láthatjuk. Ha nem olyan zsigeri a trauma, akkor lehet pakolni más és más témák mögé. A sokkönyves írók mind ezt teszik" nyilatkozta nem is régen Háy János. A
[>>>]
"Minden író a sebeiből dolgozik. Ha a sebek túl nagyok, nem tudod leszakítani a konkrét eseménysorról, ahogyan ezt Kertésznél vagy Ottliknál láthatjuk. Ha nem olyan zsigeri a trauma, akkor lehet pakolni más és más témák mögé. A sokkönyves írók mind ezt teszik" nyilatkozta nem is régen Háy János. A Hozott lélek című, mozaikos szerkezetű regény pontosabban: vallomásfüzér épp ilyen: kisebb-nagyobb lelki sebek gyűjteménye monológokban és írói narrációval elbeszélve, egymásra halmozva. Az író megszólaltat férfiakat és nőket, idősebbeket és fiatalokat; olyanokat, akik jól érzik magukat a bőrükben, és olyanokat, akik egyfolytában feszengenek benne; vannak köztük szerencsések és vannak szánalmat keltőek; derűsek és borongó kedélyűek, azután házasok és elváltak, orvosok és pénzügyesek, szülők és gyerekek, barátkozók és ellenséges természetűek és mindegyiküknek van egy-egy "hozott története". Ezekből az apróbb-nagyobb életmozaikokból áll össze Háy János új regénye, amely tehát különböző sorsepizódokat mutat föl. A jelen időben megragadott sorsrészleteket az író néha úgy mutatja be, hogy az előzményeket is fölvázolja, máskor a következményekre utal, de legtöbbször hagyja a jelen aktualitásában és önmagában létezni. A lényeg, hogy egy-egy élettörténet-metszet a legtöbbet árulja el az aktuális szereplőről, illetve arról, hogy a szereplő miként értelmezi önmagát. Közvetlen közelről ábrázolja az író fölbukkanó hőseit, miközben számos alkalommal jelzi a maga kívülállását. Háy János a kívülről szemlélődő aspektusából rajzolja meg pontosabban: beszélteti, vallatja a regény alakjait, de mindig úgy, hogy kiderüljön, mit gondolnak ezek a figurák magukról. E budapesti embergaléria a maga köznapiságában valóságos panoptikum, ahol minden olvasó talál a maga számára ismerős alakot, de még az is előfordulhat, hogy magára ismer. A sokszor izgalmas, máskor banális történetek mindenki által ismerősek, mégis vonzóan érdekesek, hiszen az író a szereplők önértelmező gesztusaira kíváncsi leginkább. "Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nemlátni" írja Háy János. A sorsepizódok és önreflexiók sokaságában megmutatkozó lelkek galériája adja a regény textusát, amely az élettel együtt járó sebek föltárásával az olvasók önismeretét gazdagíthatja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]