Évente egymillió ember vet véget életének világszerte (csak az Egyesült Államokban évi harminckétezer öngyilkosságról beszélhetünk, Magyarországon pedig kb. kétezer-ötszáz ember vet véget életének, és ezzel a világ élmezőnyébe tartozik a százezer főre jutó öngyilkosságok számát tekintve). Noha az
[>>>]
Évente egymillió ember vet véget életének világszerte (csak az Egyesült Államokban évi harminckétezer öngyilkosságról beszélhetünk, Magyarországon pedig kb. kétezer-ötszáz ember vet véget életének, és ezzel a világ élmezőnyébe tartozik a százezer főre jutó öngyilkosságok számát tekintve). Noha az öngyilkosság általában elszigetelt körülmények között zajlik, soha nem marad észrevétlen mások számára. Az "öngyilkosság túlélője" kifejezéssel illeti a szakirodalom azon személyeket, a rokonoktól a barátokig, akikre szerettük öngyilkossága hatalmas traumát gyakorol. Így volt ezzel Albert Y. Hsu is, akinek apja ötvennyolc esztendős korában, egy szélütést követő depresszió következtében vetett véget életének. Részben személyes tragédiája is vezette oda, hogy segítő könyvet írjon az öngyilkosságokról, és arról, hogy a túlélők hogyan tudják azt feldolgozni. Az első rész fejezetei közvetlenebb módon a friss gyászélményt tárgyalják: az eseményt követő sokkot, a zaklatottságot, siratást, az elengedést és az emlékezést. A második rész válaszokat keres az öngyilkosságok nyomán felmerülő nyomasztó kérdésekre: hogy miért történt mindez, megbocsáthatatlan bűn-e az öngyilkosság, és hogy vajon Isten hol van a fájdalom idején. Az utolsó egység további gondolatokat tartalmaz arról, hogyan folytathatjuk életünket az öngyilkosság után, kitérve a gyász transzcendens vonatkozásaira, a gyógyító közösségre és az öngyilkosság tanulságaira. Az egyértelműen keresztény szellemben született kötet jegyzetekkel, név- és tárgymutatóval zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]