| Kivonat: |
Az író életrajzából tudott, hogy az 1956-os forradalom leverése után elhagyta hazáját, sokáig Franciaországban, majd Puerto Ricóban és Floridában élt. Prózaírói munkásságának legmeghatározóbb motívuma az utazás, az úton levés, a két-vagy többlakiság, illetve a régi helyek fölkeresése, a hajdani
[>>>]
Az író életrajzából tudott, hogy az 1956-os forradalom leverése után elhagyta hazáját, sokáig Franciaországban, majd Puerto Ricóban és Floridában élt. Prózaírói munkásságának legmeghatározóbb motívuma az utazás, az úton levés, a két-vagy többlakiság, illetve a régi helyek fölkeresése, a hajdani alakok megidézése. Új kötete -- amely a 2013 és 2015 között keletkezett novelláit, emlékezéseit, jegyzeteit, tárcáit, útirajzait tartalmazza -- kifejezetten e gondolatkör jegyében, vagyis a helyét és múltját kereső író szándékainak igézetében fogant. A három ciklusba sorolt negyven rövidebb-hosszabb írás végül is ugyanarról szól: az idős író visszaidézi 1956 előtti hazai, majd külhoni emlékeit, az emigráció évtizedeit, ezek egymásra rétegződött lelki lenyomatait, illetve rögzíti azoknak az útjainak a gondolat- és érzésvilágát, amelyek során fölkereste a "régi helyeket".a budai hegyvidéktől a floridai mocsarakig. A kötet nyitó novellája (A koronaőr lánya) azonnal jelzi a kötet motivikáját és alaphangját: az idős író fölkeresi ifjúsága színhelyeit, ahol régi lányismerősével, Györgyivel kapcsolatos emlékeit éli újra. Az időben visszatekintve rekonstruálja félig baráti, félig szerelmi kapcsolatukat, azt a fura, felemásan tartózkodó viszonyt, amit most tüzetesen, a történteket újra élve ábrázol. Megidéződik az 1950-es évek kopott, szürke, élhetetlen Budapestje, az az unalmas, kisszerű és mégis borzongató élet, amelybe színt csak a Györgyivel való kapcsolata hozott. Az író nagyot ugrik az időben, mert miután fölidézi ősei emlékét (Nagyapa; A baumeister családja), saját nagyapai élményeiből ad elő, például elbeszéli, miként kereste föl Floridában élő fia családját (Az apa látogatása). Minden írásából az derül ki, hogy az emigránsnak három hazája van: az elhagyott régi, az új, ahol él, és a harmadik az "álom haza", amelyben megszakítás nélkül él. Az író azonban igazából egyikben sem találja a helyét: "Hiába éltem három kontinensen és harminchárom helyen, nekem még hiányzik igen, még ma is! minden régi helyszín, ahol megvetettem a lábamat. Ezért is jöttem haza félévszázad után. Más kérdés, hogy itthon, a szülőföldemen sem találtam meg magam" (Tigris). Itthon vagy otthon alig van különbség, hiszen mindegyik maga mögött hagyott hely, ahová azután az író visszavágyik. Paradoxon, de igaz, a trópusokról Magyarországra települt felesége sokkal könnyebben föltalálja magát, sokkal otthonosabban mozog Magyarországon, mint az író, aki itt született és nőtt föl. Ennek oka állapítja meg rezignáltan az lehet, hogy amíg ő a múltját építi újra, az idegenből érkezett asszony a jövőjét formálja így aztán szembe is kerültek egymással (Sweet home). Ferdinandy György ide-oda utazik a világban, de sehol nem leli a helyét. Olyan ő, mint a hajléktalan kutyája: őrizné a házat, de nem tudja, hol is van a ház A kisprózák, emlékező novellák, jegyzetek és útirajzok az írótól ismert szellemes, ám szikár stílusban íródtak. Rövid, szinte pattogós, olykor csattanós, helyenként szinte szárazon kopogó mondatokban fogalmaz. Ferdinandy György kevés szóval mond sokat a világban helyét kereső ember gondolatairól és érzéseiről. A kötet a kortárs magyar prózairodalom egyedi értéke. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
