Rendkívül érdekes személyes vallomás Király Erzsébet munkásnő, majd vendéglátóipari alkalmazott írása. Bár címében napló szerepel, a mű valójában visszaemlékezés, amelyet szerzője a kilencvenes évek derekán vetett papírra, bár később még kiegészítette, és a 2000-es években valódi naplóbejegyzéseket   [>>>]

Rendkívül érdekes személyes vallomás Király Erzsébet munkásnő, majd vendéglátóipari alkalmazott írása. Bár címében napló szerepel, a mű valójában visszaemlékezés, amelyet szerzője a kilencvenes évek derekán vetett papírra, bár később még kiegészítette, és a 2000-es években valódi naplóbejegyzéseket is csatolt hozzá. Fekete-fehér fotók és dokumentumok fakszmiliéi kísértében ismerhetjük meg a házasságon kívül született lány gyermekkorát, a gyermekmenhelyi éveket (egy gyáli házicseléd lányaként néhány naposan került 1942 márciusában a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhelyre), a nagyváradi és a derecskei nevelőszülőknél telt időszakot, a későbbi nevelőotthonokat, majd tanulmányait az ötvenes évek végén a szegedi szövőipari iskolában. Legrészletesebben a különböző gyárakban (a Csillaghegyi Lenárugyárban, a Goldberger Gyárban, a Kelenföldi Textilgyárban, a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban, a Budapesti Híradástechnikai Vállalatnál, végül a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárában) eltöltött évekről esik szó (tizenkét év alatt hat gyárban dolgozott, és mindenhonnan "önkényes kilépő" volt). Részletesen olvashatunk a hetvenes évektől a vendéglátás világáról is, előbb egy "felkapott" vendéglő felszolgálójaként, majd később meglehetősen rossz hírű kocsmák alkalmazottjaként. Arról is sok szó esik, milyen nehezen sikerült felkutatnia igazi családját. A mű végén a rendszerváltást követő munkanélküliségről, a betegségekről, a szűkös kisnyugdíjasi évekről, valamint a tanácsi lakás nehezen történő megvásárlásáról olvashatunk. A kötetet a forrást felfedező és gondozó Grexa Izabella tanulmánya zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]