Andrási Andor egy nehézsorsú értelmiségi generáció tagjaként elszenvedője volt a 20. század középső harmada hazai történelmének. A szerző 1933-ban született a Budapest határában fekvő, ma a III. kerülethez tartozó Csillaghegyen. Ettől az időponttól és helytől kiindulóan idézi föl maga és családja   [>>>]

Andrási Andor egy nehézsorsú értelmiségi generáció tagjaként elszenvedője volt a 20. század középső harmada hazai történelmének. A szerző 1933-ban született a Budapest határában fekvő, ma a III. kerülethez tartozó Csillaghegyen. Ettől az időponttól és helytől kiindulóan idézi föl maga és családja élettörténetét. 1939-ben kezdett iskolába járni, gyermekkorát tehát alapvetően a háborús fejlemények határozták meg. Édesapját munkaszolgálatra hívták be, aki aztán hamarosan el is tűnt a Szovjetunióban. A családi tragédia ellenére a fiú beiratkozott az óbudai Árpád Gimnáziumba, de mindennapjait egyre inkább a közeledő front határozta meg. Egy időre temesvári rokonaihoz menekítették; hazatérve a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vezette gyermekotthonba került, ahol tanára volt például a későbbi neves irodalomtörténész, Vargha Balázs vagy a neves nyelvész, Deme László. Itt és ekkor köteleződött el egy életre a kultúrával, miközben 1950-től segédmunkásként kezdett el dolgozni. Másfél évnyi kemény munka, utcaburkolás után újra kezdhette tanulmányait, és 1952 őszén iratkozott be az egyetemre vegyész hallgatónak. A diktatúra idején kezdett formálódni politikáról való gondolkodása, amelynek igazán nagy fölismerései 1956 őszén, a forradalom napjaiban fogalmazódtak meg benne. Pacifizmusa miatt nem vett részt a fegyveres harcokban, de tagja lett az egyetemi kollégiumok étkezését, fenntartását ellátó diákcsoportnak. A kötet e részében az emlékező szerző országos és történelmi perspektívában láttatja a korszakot, vagyis áttekintést ad a forradalom, a megtorlás, majd a konszolidáció történéseiről, főként budapesti eseményeiről. 1957-ben végezte el az egyetemet, és az Egyesült Izzóban, a Tungsram-gyárban kezdett dolgozni kutató-fejlesztő mérnökként. Andrási Andor élete e szakaszát nevezi "életkezdésnek", és csakugyan, rövidesen megnősült, családot alapított, és megpróbált nyugodt, értelmiségi életet élni a korai Kádár-korszak Magyarországán. Ez azonban nem csupán politikai okok miatt volt nehéz, hanem felesége súlyos pszichiátriai betegsége miatt is. Itt a szerző visszatér magánéletének tüzetes és őszinte bemutatására. Emlékezetes kirándulások sztorijait és családi gondok-bajok szövevényét idézi föl az író, így jutva el az időben napjainkig. Andrási Andor élete a 20. századi magyar értelmiség küzdelmes sorsát példázza, még akkor is, ha a szerző mindig igyekezett távol tartani magát a közélet és a politika forgatagától. Memoárjának éppen ez az egyik fő tanulsága: a 20. század középső harmadában a legvisszahúzódóbb életmód mellett sem maradhatott az egyén politikától, majd történelemtől intakt személyiség. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]