A Nobel-díjas francia író prózaművészetének egyik alapvető eljárása a közelről megfigyelt, látszólag jelentéktelen részletek rögzítése, elemzése, ezért az elbeszélő személy rendszerint afféle külső szemlélő, aki a megismert résztényekből kihámozza a történet egészének lehetséges lefolyását és   [>>>]

A Nobel-díjas francia író prózaművészetének egyik alapvető eljárása a közelről megfigyelt, látszólag jelentéktelen részletek rögzítése, elemzése, ezért az elbeszélő személy rendszerint afféle külső szemlélő, aki a megismert résztényekből kihámozza a történet egészének lehetséges lefolyását és földeríti az okait. Patrick Modiano az emlékek fölfedésének mestere, aki egy történész és egy detektív együttes készségeivel a részletekből bogozza ki a lényeget. A Nászút főhőse is egy kívülálló, Jean, a dokumentumfilmes, aki folyton úton van. Vonattal, autóval, autóstoppal járja Európát. Egy alkalommal Milánóban akaratlanul fültanúja lesz egy halálhírnek. A szálloda pincére elmeséli valakinek, hogy a múlt héten egy nő öngyilkosságot követett el a hotelben. Rövidesen kiderül, a nő az az Ingrid, aki annak idején Rigaud-val fölvette a stoppos Jeant az autójukba. Jean Milánóból hazatér Párizsba, de fölbomló félben lévő házassága miatt nem hazamegy, hanem egy Párizs külvárosában álló szállodában bérel szobát. Válságban levő élete elől menekülve elhatározza, kideríti Ingrid halálának körülményeit, fölfedi a nő élettörténetét. Innét Jean élete nyomozó munkája sodrában -- szinte összefonódik Ingrid és Rigaud múltjáéval. Jean benyomásaiból, apró impresszióiból áll össze Modiano regényének textusa. A szerző tüzetesen leír minden helyszínt, tájat, látványt, helyzetet, érzetet, hangulatot, mintha valamiféle mikrorealista mozaikból építené föl oknyomozó históriáját, amely voltaképp Ingrid életének rekonstrukciója. Az író valósággal elmerül a részletekben, eközben kirajzolja a nyomozás jelenét, háttérben a nő múltjának képével. Így feslik ki a II. világháború utáni Franciaország és Itália világa, végső soron egy kor és egy táj jellegzetes életérzése. Az egyéni nézőpontú, minden ízében szubjektív szempontokkal átszőtt ábrázolás mély emberi, lélektani hitelt kölcsönöz a mozaikokból fölépülő különös (mediterrán) hangulatú történetnek. A regény kettős életérzést ábrázol: a saját életválságából kiutat a folytonos utazgatásban kereső nyugtalanságét, valamint a szemlélődés, a helyzet, a táj élvezetének időtlen nyugalmáét. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]