Bartis Attila negyedik regényét nemcsak az író rajongói, de a kortárs magyar próza kedvelői is nagyon várták, hiszen tizennégy év szünet után szólal meg a jellegzetes elbeszélői hang. A vaskos kötet mesélő főhőse Szabad András fotográfus, ami miatt a bartisi oeuvre-t behatóan ismerőknek azonnal   [>>>]

Bartis Attila negyedik regényét nemcsak az író rajongói, de a kortárs magyar próza kedvelői is nagyon várták, hiszen tizennégy év szünet után szólal meg a jellegzetes elbeszélői hang. A vaskos kötet mesélő főhőse Szabad András fotográfus, ami miatt a bartisi oeuvre-t behatóan ismerőknek azonnal beugorhat A csöndet úgy (201021148) "naplóképsorozata" "Előljáróban annyit még tisztáznom kell, hogy nem hiszek Istenben" - kezdi vallomását az ötvenkét éves, két éve nem fotózó szereplő. Már ebből is tudható, hogy a mű egyik vonulata az isteni gondviselés kérdése. Ennek hátteréül főként a hatvanas évek Budapestje és az abban először csak kallódó, majd a fényképezésben fogódzót találó férfi által átélt élmények szolgálnak. A beszédes nevű narrátor a történet kezdetén, az édesanyja halála után a börtönből frissen szabadult édesapjával Mélyvárról költözik fel a fővárosba, hogy megpróbáljanak egy új életet felépíteni maguknak. Közben ott kísértenek a múlt elhallgatott traumái: Trianon, második világháború, 56 és az azt követő megtorlások, az enyhülő diktatúra és a vele párhuzamosan szürkülő néplélek, felvetve a (művészi) szabadság kérdését. A zömében alig egy-két oldalas fejezetek középpontjában sokszor egy-egy önmagában is emlékezetes kép (pl. egy színpompás tollazatú páva, egy hangya, egy régi festmény, az űrben lebegő tonnás súlyú acélgömb vagy a világ legnagyobb kamerájaként funkcionáló híd) és a belőlük kibomló történet áll. Az elgondolkodtató, komoly témákat felvető kötetről nehéz eldönteni, hogy aparegényként, egy világhíressé váló művész, egy generáció, esetleg az egész ország vagy számos szerelem történeteként értelmezhető. A szerző pályatársa, Kemény István e szavakkal ajánlja a művet: "ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]