Folytatódnak a 2014 szeptembere óta Grazban élő és dolgozó Garaczi László mára már klasszikus Egy lemur vallomásai-regényei (Arc és hátraarc, 201012295; Mintha élnél, 201112299; Pompásan buszozunk!, 201112300). Mint tudjuk "a régi rómaiak a halott szellemet nevezték lemurnak", és egykori önmagát az   [>>>]

Folytatódnak a 2014 szeptembere óta Grazban élő és dolgozó Garaczi László mára már klasszikus Egy lemur vallomásai-regényei (Arc és hátraarc, 201012295; Mintha élnél, 201112299; Pompásan buszozunk!, 201112300). Mint tudjuk "a régi rómaiak a halott szellemet nevezték lemurnak", és egykori önmagát az a budapesti kisfiú, aki emlékeit beszéli el. Hangja egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb - a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. Maga a regény apró elemekből épül fel és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Olyan, mint az a "titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek." Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Írásművészetének ízei vannak, mégsem hangulatpróza: melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, no és szeretetteljes irónia. "Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]