A felvidéki magyar költő és író regénye sajátos nézőpontú és irályú történelmi számvetés: a 80 éves apa és 50 éves író fia az idősek otthonában hosszan beszélgetnek. A fiú, azaz Öcsi az írás, az alkotás gondjaival van elfoglalva, az apja pedig természetesen a régi időkre emlékezik. A mű sajátos   [>>>]

A felvidéki magyar költő és író regénye sajátos nézőpontú és irályú történelmi számvetés: a 80 éves apa és 50 éves író fia az idősek otthonában hosszan beszélgetnek. A fiú, azaz Öcsi az írás, az alkotás gondjaival van elfoglalva, az apja pedig természetesen a régi időkre emlékezik. A mű sajátos nézőpontját az adja, hogy apa és fia közös, egymást kiegészítő, továbbmondó emlékfölidézése adja a cselekmény összetartó fővonalát; sajátos irálya pedig abban áll, hogy a szöveg csaknem kizárólag párbeszédekből áll. Vagyis az apa-fiú dialógussorozatból rajzolódik ki a felvidéki kisváros 1950-es évek végétől, 1960-as évek elejétől fölidézett története, a rendszerváltozás fordulatán át napjainkig. " Ezért a mondatáért két év három hónap börtönt kapott, pedig ez a mondat kulcsfontosságú a történelem és a regény értelmezésében, hiszen a kisvárosban, bármilyen belterjes is volt, folyton történt valami, mindig bekövetkezett egy-egy újabb fordulat. Apa és fia, no meg Misi bácsi dialógusai, folyamatos anekdotázásai fölidézik az álmos kisváros múltját, amelyet persze ma már a nosztalgikus emlékezés tesz igazán vonzóvá. A beszélgetések visszatérő témája a diktatúra és a diktatúra összeomlása, vagyis a rendszerváltozás helyi eseménysora. Anekdotikus, epizodikus formában fölidéződik Sztálin emléke, Hruscsov, majd Brezsnyev korszaka, Gustav Husák, Kádár János, később Gorbacsov alakja, az NDK menekültjeinek Ausztriába történő átengedése és természetesen a helyi változások megannyi apró jele. Vagyis a párbeszédekből, a kisemberek csapongó gondolataiból, egymás inspirációira születő emlékezéseiből kirajzolódik a világ, Közép-Európa és a Kárpát-medence történelme. Történelmi tabló ez a javából, csak éppen "alulnézetből", vagyis a nagy összefüggéseket csak találgató kisemberek szemszögéből és tapasztalati alapú világlátásából rajzolódik ki. És a világpolitika nagyjai mellett fölidéződnek a kisváros jellegzetes figurái: Apa, Öcsi, Misi bácsi, Sanya, Szerénke, Bibi, Zümi, Adjegytízest Zoli és Friderika nővér alakja. Az utóbbi lesz az, aki a könyv végén közli Öcsivel, hogy az édesapja fejénél található monitoron látható egyenes csík azt jelzi, hogy az öreg elment. A sem tematikus, sem időrendet nem tartó, olykor rapszodikus párbeszédekből fölépülő regény a szocializmus szürke világát és e szürke világ megszépülését idézi föl. Mert a szürke világot is képes elevenné varázsolni a benne élő alakok színessége és a nosztalgia. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]