Nem történelmi regény - figyelmeztet a szerző az utóbbi idők orosz nagyregényének tartott mű borítóján. A fekete alapra behajoló szuggesztív farkaspofa azt sejteti, egy kemény világba merülhet el az olvasó az időtlenség ígéretével. A kijevi születésű Jevgenyij Vodolazkin a 15. századba varázsol   [>>>]

Nem történelmi regény - figyelmeztet a szerző az utóbbi idők orosz nagyregényének tartott mű borítóján. A fekete alapra behajoló szuggesztív farkaspofa azt sejteti, egy kemény világba merülhet el az olvasó az időtlenség ígéretével. A kijevi születésű Jevgenyij Vodolazkin a 15. századba varázsol bennünket, ahol az embereket hol pestis, hol éhínség pusztítja, a keresztények pedig a világvégére készülnek. De ez a század a világ kinyílásának, Kolumbusz felfedezésének időszaka is. Valahol Oroszországban él egy különleges képességekkel rendelkező orvos, Arszenyij, aki sorba járja a pestises falvakat, meggyógyítja, akit lehet, s elkíséri a halálba a gyógyíthatatlanokat. Messze földre eljut a híre, de ő maga sehogy sem lel nyugalmat: tudja, hogy élete nagy bűnét nem lehet jóvátenni. Egyre cipeli keresztjét, szent eszelős lesz belőle, aztán zarándok, majd szerzetes, újból az emberek gyógyításának szenteli minden erejét, s végül remeteként éli le utolsó éveit. A Laurosz egy középkori orosz szent élettörténetén keresztül szól az örök szerelemről és az időről, amelyben már-már elveszett érzések ébredhetnek az olvasóban, pl. irgalom, könyörületesség - talán korunk eseményeinek ellenhatásaként. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]