Az ismert prózaíró "gondolatnaplója" egy minden szülőt zavarba ejtő gyermeki kérdésből indul ki. Amikor a szerző négyéves kislánya addig-addig faggatta az apját a halál dolgában, amíg az író megértette vele, miben is áll az, akkor a kislány megkérdezte: "De én meg fogok halni?" Az író ezen a   [>>>]

Az ismert prózaíró "gondolatnaplója" egy minden szülőt zavarba ejtő gyermeki kérdésből indul ki. Amikor a szerző négyéves kislánya addig-addig faggatta az apját a halál dolgában, amíg az író megértette vele, miben is áll az, akkor a kislány megkérdezte: "De én meg fogok halni?" Az író ezen a nyomvonalon elindulva tűnődik el az élet folyton elébe kerülő új és újabb nagy kérdésein. Például azon, hogy nem tudjuk, micsoda a világ. Hiszen a világ ezt a kérdést soha sem tette föl, nem is válaszolta meg. Ezt a kérdést az ember teszi föl, de mivel ő a világ egyetlen apró része, képtelen az egészre érvényes választ adni. Csaplár Vilmos gyermekkori emlékei fölött tűnődve veti föl az emlékezés hitelességének problémáját, meg azt, hogy az ember a saját múltjával sokféle viszonyt alakíthat ki. Egyre csak sorolja nyugtalanító kérdéseit: van-e az életnek végcélja; hogyan illeszkedik az emberi civilizáció az emberi evolúcióba; miért kapta az ember a jó és a rossz megkülönböztetésének képességét, ha nem él vele; igaz-e, hogy a már eltávozott ember emléke, világban hagyott nyoma lehet olyan eleven, mint egy élő, ám jelentéktelen ember jelenléte? Csaplár Vilmos olyan dolgokra világít rá, amikkel az olvasók naponta szembesülnek, csak legföljebb nem teszik föl az önként adódó kérdéseket. Azt írja: "a mohamedánok eltakarják a nőket a világ elől, és a nők elől a világot". Vagy: az idő legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy visszafordíthatatlan. Vagy: az ember az eszközkészítésben fejlődött, emberi mivoltában alig. Miért van, hogy az emberi tudat olykor veszélyes? A civilizáció is olyan, mint az ember: látja önmaga végét, mégsem tudja megakadályozni saját pusztulását. A természethívő panteistára mondhatjuk-e, hogy ateista? A lét nagy filozófiai dimenziójú -- kérdései mellett számos bejegyzés napjaink aktualitásaira kérdez rá: a bevándorlástól a kétpólusú világrend újbóli felállásán át a civilizációk küzdelméig. És a kötet végén jut el a teljességgel megválaszolhatatlan kérdésig: biztos-e, hogy a Földön alakult ki a világegyetem egyetlen civilizációja? Ki lehet-e jelenteni biztosan, hogy párhuzamos civilizációk nem létezhetnek az univerzumban? Csaplár Vilmos egy-két oldalnyi, esetleg csak bekezdésnyi terjedelmű jegyzetei izgalmas kérdések sokaságát vetik föl az univerzum nagy kérdéseitől a történelmen át az ember lelkének mélyrétegeit kutatókig terjedően. A kérdések és a válaszok annyira kézenfekvőek, annyira izgalmasan olvasmányosak és közérthetőek, hogy az olvasó úgy érzi, ezek éppen az ő kérdései és válaszai, az író mintegy helyettük gondolkodik, tűnődik, tépelődik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]