A Nobel-díjas német író ars poeticájának egyik fontos eleme az a nézete, hogy az írás a felejtés ellenszere. Egész életműve tanulságtevés e nézete mellett, és az élete alkonyán született művei csak tovább erősítik e fölismerést. Betegágyán maga is szembenézett az idő múlásának hatalmával, a
[>>>]
A Nobel-díjas német író ars poeticájának egyik fontos eleme az a nézete, hogy az írás a felejtés ellenszere. Egész életműve tanulságtevés e nézete mellett, és az élete alkonyán született művei csak tovább erősítik e fölismerést. Betegágyán maga is szembenézett az idő múlásának hatalmával, a betegség nyűgeivel, az elmúlás közeledtével, azaz a végesség gondolatával. A betegágyban fekve tudatosítja magában, hogy ugyan könnyű kismadárnak képzelte magát, de valójában "kilövésre érett préda" (Szabad préda, szabad madár). Ismeretes, hogy Günter Grass a pályáját kőfaragóként, szobrászként, festőként kezdte, így kerültek a számvetését szolgáló kötetbe a képzőművészettel kapcsolatos emlékező kisprózái és versei (Most új meg új lapon; Szépia csendélet; Végtelen vonás). Miközben fölidézi gyermeksége emlékeit, folyton utal arra, hogy igenis tudatában van a kikerülhetetlen elmúlásnak, és hogy lényegében második gyermekkorát éli (Napesti imádság; Magában beszél). Sorra diagnosztizálja magán az öregség tüneteit (Búcsú a maradék fogaktól; Az utolsó; Önarckép), azután különös gondot fordít az egészséges táplálkozásra (Mi is volt előbb?; Valaha; Pörkölt mandula), elbúcsúzik a szebbik nemtől (Búcsú a hústól), és még újraolvas néhány könyvet (Múlatni az időt). Grass élettel, halállal számot vető írásainak horizontja jóval túlterjeszkedik az írói ego körén, ugyanis emberiség léptékű kérdésekkel is szembesít: az emberi nem származásával (Honvágy), az objektív és szubjektív világérzékelés lehetőségeivel (Tény, ami tény), a természet örök körforgásának csodájával (Már megint március). De bármiről elmélkedik, végül is mindig ugyanoda lyukad ki: szembe kell néznie a halállal: "Ő van, csakis a Halál van / jelen mindig, mindenütt, / csakis övé az egyetlen szótag: / kimondhatja bármikor, kacskaringós / mondataink közben, akár álmunkban is" (Most). És ahogy fölérzi, megsejti vagy tudatosítja az elmúlás elkerülhetetlenségét, fölpislákol lelkében a kamaszként elveszített vallásos hit vagy annak csupán az emléke (Az utolsó padsorban). Günter Grass e könyvének írásai is a felejtés, a nyomtalan elmúlás elleni küzdelem maradandó dokumentumai. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]