Egy örökre elveszett dési zsidó közösség hétköznapjait, az 1944-es auschwitzi deportálás történetét, a hazatérést és az újrakezdés nehézségeit mutatja be Rubinstein Lea immár második kiadásban megjelenő, Hajasbaba című, memoár és önéletrajzi regény határán mozgó műve. Érzékletesen mutatja be az   [>>>]

Egy örökre elveszett dési zsidó közösség hétköznapjait, az 1944-es auschwitzi deportálás történetét, a hazatérést és az újrakezdés nehézségeit mutatja be Rubinstein Lea immár második kiadásban megjelenő, Hajasbaba című, memoár és önéletrajzi regény határán mozgó műve. Érzékletesen mutatja be az erdélyi gyermekkort, a Désen textillel foglalkozó szüleit, otthonukat, a gyermekkori csínytevéseket, és persze a család sorsát meghatározó történelmi folyamatokat. Megtudhatjuk, hogyan telepítették ki a családot, sokakkal együtt 1944. május 5-én egy Bungur nevezetű erdőbe, ahol saját maguknak kellett házat építeni maguknak, és hogyan vitték őket több hónap ott tartózkodás után Auschwitzba. Ismereti a marhavagonban megtett, több napig tartó utat, megérkezésüket a lágerbe, a Mengele jelenlétében történő szelektációt, azt, hogyan keveredett el egy pillanat alatt a szüleitől és kishúgától, akiket akkor látott utoljára. Megtudhatjuk, hogyan mentette meg őt egy fiatal német katona attól, hogy rögtön elgázosítsák, azzal, hogy valami rejtélyes okból nem engedte kopaszra levágni a haját - ami miatt aztán a lágerben mindenki csak úgy szólította őt, hogy Hajasbaba. Bemutatja a barakkok mindennapjait, a rendkívül szegényes étkezést, az öngyilkosságokat, az értelmetlen, kínzással felérő sorakozókat, de azt a plátói szerelmet is, amely egy lengyel fiatalemberhez fűzte a szerzőt. Leírja, hogyan vitték el őt aztán Auschwitzból egy időre Birkenauba, majd tovább egy munkáslágerbe, és miként érte őket a felszabadulás, immár Bergen-Belsenben. Ezt követően bemutatja hazatérését, a háború utáni talpra állást Romániában, teljesen egyedül egyetlen életben maradt családtag nélkül, és az 1956-os átköltözést, házassága révén Magyarországra. Leírja, mit éltek át a forradalom alatt, hogyan helyezkedett el az IBUSZ-nál idegenvezetőként, miközben férje tengerészként dolgozott, milyen nehezen született - a koncentrációs táborban töltött időszak hatására - gyermeke, hogyan disszidált a nagyobbik fia, amely aztán házassága tönkremeneteléhez is vezetett. Az utolsó fejezetben azt mutatja be, miként kezdett megint új életet, immár egyedül, illetve hogyan találta meg több évtizeddel később életben maradt, távolabbi rokonait. A szöveget archív fekete-fehér fotók kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]