Az 1942-ben -- a régebbi magyar fordítások szerint Közöny címmel megjelent regény az úgynevezett "abszurd ciklus" első darabja, ezt követte a Sziszüphosz mítosza (1942) és a Caligula (1944). Az író e művében arra ad példázatot, miként gondolkodik a lét abszurditásáról. Az egzisztencializmus az   [>>>]

Az 1942-ben -- a régebbi magyar fordítások szerint Közöny címmel megjelent regény az úgynevezett "abszurd ciklus" első darabja, ezt követte a Sziszüphosz mítosza (1942) és a Caligula (1944). Az író e művében arra ad példázatot, miként gondolkodik a lét abszurditásáról. Az egzisztencializmus az egyént, a szubjektumot helyezi mindenek elé, de az egyén szabadsága okán folyton választani kényszerül, a sorozatos döntések dilemmái viszont szorongással töltik el. Ilyen értelemben tehát a létezés abszurd, sőt, értelmetlen, az egyén pedig szükségszerűen szorongó és magányos. Az ember ebben a helyzetben két dolgot tehet: vagy szembenéz a halállal, miközben nem táplál illúziókat, ám tudatosan keresi a lét értelmét, vagy elmerül a mindennapok apróságaiban, felszínes lesz és a létértelmezés közelébe sem kerül. A regény főszereplője -- az utóbbi típus képviselője -- egy Meursault nevű magányosan élő algériai francia hivatalnok, akit gyilkosság miatt ítélnek halálra. Személyisége az abszurditást testesíti meg, hiszen pusztán a jelenben él; múlt és jövő nem is létezik a számára. Minden cselekedetét pillanatnyi benyomásai határozzák meg; csak azt tartja fontosnak, ami a természeti-biológiai lét felől nézve fontosnak látszik. Azután rájön, hogy bármiként él, az útja szükségképpen a halálba torkollik. A regény cselekménye Meursault élete utolsó napjainak története. A tárgyalás során a bírák próbálják megfejteni a vádlott személyiségének titkát, de csak egy közönyös szörnyet látnak benne. Pedig mindössze arról van szó, hogy a vádlott nem hazudozik, nem csihol mesterséges érzelmeket, nem tanúsít bűnbánatot, nem fedi el közhelyekkel és frázisokkal lelke ürességét, miként egész környezete teszi. Egyszóval közönyösen hagyja, hogy lelepleződjön csaknem állatias színvonalú lénye. A regény egyik kulcsjelenete a vádlott és a bíró párbeszéde, amelynek végére kiderül, hogy Meursault ugyan okkal áll a bíróság előtt, mégis egy koncepciós per áldozata. Ha ugyanis az öncélú gyilkosság tettesét beszámíthatatlanság miatt kényszergyógykezelésre ítélnék, megmenekülne a haláltól, csakhogy a bírók halálra akarják ítélni, hogy ne kelljen szembenézniük saját hazug életükkel, azaz a lét abszurditásával. Az író úgy véli, a létezés lényegét eltakarják a konvenciók, a hazugságok, az álságos frázisok, ezek híján viszont előtűnik az undorítóan közönyös vádlott valódi alakja, aki pedig nem tesz mást, mint tagadja a tradíciók és megszokások üres formáit. A műben a motiválatlan gyilkosság formájában föltűnik az "action gratuit", ahhoz hasonlóan, mint jóval korábban Kosztolányi Dezső Édes Anna (201512243) című regényében. Az eredeti címmel és új fordításban megjelent regény a világirodalom kiemelkedő jelentőségű alkotása. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]