Bágyoni Szabó István regénytrilógiájának első két kötete, a Kések ideje (1979) és a már Magyarországon kiadott A lovak estére hazatérnek (1985) valódi szenzációként hatott a megjelenésük idején. Az olvasók azonnal fölismerték a két műben ? főképp a helyszín, a téma és a morális hozzáállás
[>>>]
Bágyoni Szabó István regénytrilógiájának első két kötete, a Kések ideje (1979) és a már Magyarországon kiadott A lovak estére hazatérnek (1985) valódi szenzációként hatott a megjelenésük idején. Az olvasók azonnal fölismerték a két műben ? főképp a helyszín, a téma és a morális hozzáállás tekintetében ? Sütő András és Király László epikumának folytatását, miközben kompozíciójában, irályában, stílusában és prózapoétikájában valami egészen új és eredeti született: a tényirodalom és a fikció sajátos, csak az íróra jellemző ötvözete, egymás hatását fölerősítő kölcsönviszonylata. Ez azt jelenti, hogy Bágyoni Szabó István nem váltogatja, hanem együvé szövi, összeadja az idősíkokat, a tényirodalom szikárságának és az epikai áradásnak a szövegalakító elemeit, amelyek kölcsönhatásukban válnak igazán jelentésessé. A két regény Aranyosszék és a Mezőség 20. századi életének epizódjaiból szerveződik műegésszé, miközben az író a II. világháborút követő korszak drámai történéseit állítja a művek origójába. Föltérképezi e faluvilág politika és történelem meghatározta folyamatait (tagosítás, szövetkezetek szervezése, népi felbuzdulások, személyes viszályok, politikai akciók és ellenakciók) és mindezek következményeit. E történések drámai egymásutánja rajzolja ki a közép-erdélyi táj 20. századi társadalom- és kisebbségtörténelmét. A cselekmény fő szálát a 20. század elején a Mezőségben elhelyezett telepesek sorsa alkotja. Az 1919/20-as főhatalomváltozás után a román rezsim kiforgatja ezeket az embereket kis birtokaikból, nekik mégis helyt kell állniuk és meg kell maradniuk. A két regényt a hely és a téma azonossága mellett összekapcsolja néhány szereplő, különös alak időnkénti föltűnése, akik valamiképp az író alteregói, Jenei Vaskó és Porkoláb Dániel. Mindketten a közösségi értékek melletti kiállást testesítik meg, az utóbbi lovagló alakja pedig szinte szimbólummá nő. A harmadik kötet, a 2013-ban írt Képek a porból a szerző prózaírói pályájának betetőzése, amely az erdélyi magyar élet esszéisztikusan, sűrűn rétegezett prózapoétikai megoldásokkal ábrázolt tablója. E tabló meghatározottságáról maga a szerző így ír a regény végén: "Históriákká összerakható életdarabkák, maga a vissza soha nem játszható Idő, az önmagába visszasötétedő üveglemezek ezreivel..." Vagy ahogyan Zalán Tibor fogalmazta meg: Bágyoni Szabó István az erdélyi múltat a ma nyelvére "szinkronizálja", teszi jelen idejűvé és morálisan elemzendővé. Bágyoni Szabó István műfajközi, olykor avantgárd elemeket is mutató prózájában hálózatszerűen rendszeresek az allúziók, a művelődéstörténeti utalások, miközben a cselekmény mozaikja valamiképp az erkölcsi helytállás tablóképévé szervesül, visszatérő alakjai pedig az ironikus heroizmus képviselői. A regénytrilógia a kortárs próza ? formai értelemben is ? különleges értéke. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]