A kortárs erdélyi magyar líra egyik legismertebb alkotója többek között arról nevezetes, mennyire következetesen és bravúrosan alkalmazza a hagyományosan kötött formákat, klasszikus versalakzatokat, jelesül a szonettet. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent új kötetébe viszont az utóbbi években
[>>>]
A kortárs erdélyi magyar líra egyik legismertebb alkotója többek között arról nevezetes, mennyire következetesen és bravúrosan alkalmazza a hagyományosan kötött formákat, klasszikus versalakzatokat, jelesül a szonettet. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent új kötetébe viszont az utóbbi években keletkezett szabad verseit gyűjtötte össze. Ám e könyv nemcsak műfajváltásról szól, de a tematika és még inkább a versbeszéd alapos átalakulását is mutatja. A hagyományos költői motívumok mellett Markó Béla költészetében előtérbe kerültek az olyan "költőietlen" témák, mint a politika- és társadalomtörténet, a közéleti szerepet vállaló személy erkölcsi felelőssége, a ma emberének vallásról alkotott fogalma, a múlt fölfedésének igénye és a múltidézés emberi hitelessége, vagy a kortárs irodalmi élet számos jelensége. A költő "új arcát" mutató kötet nyitó verse is kínzó, közügyi kérdést vet föl: hogyan lehetett túlélni ép lélekkel az 1989. karácsonyi romániai forradalmat (De ki élte túl?). Több darabban szembenéz a halál kérdésével (Fagy), ember és teremtője viszonyával (Családfa), majd egész ciklust (Utóvéd) szentel az erdélyi magyarság jelenkori életproblémáinak. E sokakat közvetlenül és húsbavágóan érintő tematika földolgozását, ábrázolását olykor az abszurdig fokozza (Költői verseny). Markó Béla költői nézőpontja a legtöbb esetben erkölcsi, és nemcsak a nézőpontja az, hanem mérlegelő értékítéletét is a morál határozza meg. Így közelíti meg az idő múlásának és a nemzedékek kapcsolatának problémáját (Eltelt; Reggel mi lesz?), ugyanakkor a látszólag jelentéktelen dolgok megverselése közben a kedves-játékos formájú, de fölnagyító hatású iróniát alkalmazza (Jégrevü; Megoldás; Ars poetica Balázsnak; Óratorony). Markó szabad verseiben sajátosan elegyednek az apró élettények és az emberi minőséget meghatározó erkölcsi kérdések. Olyanok ezek a darabok, amilyen maga az élet, kibogozhatatlanul összekeveredik bennük a nagy horderejű probléma és a semmiség, a sorsdöntő elhatározás és a passzió. Csakhogy valamennyiben kimutatható az emberi kapcsolatok minősége és voltaképp erről szólnak Markó Béla versei. Arra keres választ, hogyan is áll a ma embere a kapcsolataival, miként alakítja viszonyainak minőségét, mennyire fontosak számára vagy mennyiben mellőzhetők. Az erdélyi költő új kötete immár a harmadik Markó Bélát mutatja: a neoavantgárd pályakezdés után a visszaklasszicizálódás mesterén át a szabad versek -- erkölcsi nézőpontú komponálóját, egyben a kortárs magyar költészet egyik figyelemreméltó személyiségét. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]