A kortárs erdélyi magyar irodalomból elinduló, igen termékeny alkotó a lírai finomszerkezetek alkotásának mestere, aki egyetlen impresszióból, látványelemből kiindulva, egyetlen szó vagy szókapcsolat beiktatásával képes metaforikus lírai helyzetet teremteni. Az ősz kert rozsdaszínének leírásába
[>>>]
A kortárs erdélyi magyar irodalomból elinduló, igen termékeny alkotó a lírai finomszerkezetek alkotásának mestere, aki egyetlen impresszióból, látványelemből kiindulva, egyetlen szó vagy szókapcsolat beiktatásával képes metaforikus lírai helyzetet teremteni. Az ősz kert rozsdaszínének leírásába egyetlen elemet ékel be: "a gondolat odújában / szél gubbaszt / a szelíd felhők alatt / (kényes) látomás villan" (Helyzetkép), így nyer jelentéses értelmet a kert naturális képe. Hiszen tudja: "a szó / mágikus rejtelem" (Mágia); visszatérően emlegeti gondolat és a szó viszonyát, és e viszony sok-sok variációját (Barbadosi reggel; Nyitott szemmel; Valóságvers; Sötét fény). A versek helyszíne gyakran távoli, egzotikus vidék, a Karib-tenger szigetvilága, a tenger távoli horizontja, a galaxis végtelenje, a fenyők csúcsa fölötti égbolt, és ebbe a szinte beláthatatlan, értelmileg megfoghatatlan univerzumba robban be egyetlen szó, amely konkréttá, beláthatóvá, egyértelművé, egyben jelentésessé teszi a vershelyzetet (Magányos madár; A némaság határán). Igen erőteljes képeket alkot például: "minden piramis / egy uralom vége" (Titok); "cserepeire zúzod a világot, / akkor megtudod, / milyen belül a rész" (Az egész fenomenológiája). Böszörményi Zoltán bár ritkán mutatja meg poeta doctus, aki sokféle versformában alkot, sokféle poétikát kipróbál, a hexametertől kezdve (Hexameterek) a balladán át (Ballada a fájdalomról) a tagoló versig (Lesben). Verseinek egy csoportja a zene világát idézi (Sordino; Rubato; Allegro), más része irodalomtörténeti, kultúrhistóriai élményekre reflektál (Vigasztalan szíved; Ünnepi láz; Csak kezek, és lábak és fejek; A vers nem lett osztályharcos; Spinoza), miközben a végtelen térrel és idővel birkózik (Örökkévalóság; A mindenható). A végtelent azonban konkrét képekkel, kézzel fogható leírásokkal ábrázolja, és ezekbe egy-egy sűrített gondolatiságú szövegrészt illeszt, amely így pontos értelmet ad az egész versnek. Ebben a gyakran irizáló hatású erőtérben jelenik meg olykor a lírai én a maga önzetlen gondolataival: "Fázom. Megcsillan a távol. Rőt meredek. / Ott nő a fám, hol előttem senki nem járt" (Csillanás). E kevés szóval is pontosan jelzett vershelyzetben a lírai egónak nem terjedelmes, de fontos szerep jut: értelmet ad a műnek. "Ez a vers eszköz. / Csak egy percre bérelem ki, / hogy tudatodra hassak" (Másféle nyár) világítja meg a szándékát. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent tartalmas kötet a mai poeta doctusok művei és a versbeszéddel bravúrosan bánó kortárs költők műveire kíváncsi olvasóknak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]