Cím: |
Fekete könyv
| Szerző: |
Pamuk, Orhan (1952) |
Közrem.: |
Tasnádi Edit (ford.) |
Szerz. közl: |
Orhan Pamuk ; [ford. Tasnádi Edit]
| Kiadás: |
[Budapest] : Helikon, 2015 |
Eto: |
894.35-31 =945.11
| Tárgyszó: |
török irodalom ; regény ; Nobel-díjas szerző |
Egys.cím: |
Kara kitap (magyar)
| Cutter: |
P 22
| ISBN: |
978-963-227-689-2
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
436, [7] p.
| Kivonat: |
A Fekete könyv meglehetősen későn jut el a magyar közönséghez, hiszen 1990-ben jelent meg először, és a török irodalom egyik legnépszerűbb és legellentmondásosabb olvasmánya lett egy csapásra. A történet főhőse egy isztambuli ügyvéd, Galip, aki egy napon rádöbben, hogy felesége, s egyben
[>>>]
A Fekete könyv meglehetősen későn jut el a magyar közönséghez, hiszen 1990-ben jelent meg először, és a török irodalom egyik legnépszerűbb és legellentmondásosabb olvasmánya lett egy csapásra. A történet főhőse egy isztambuli ügyvéd, Galip, aki egy napon rádöbben, hogy felesége, s egyben unokatestvére, Rüya (kinek neve "álmot" jelent) egyszerűen eltűnt. Galip nyomozni kezd, mindenekelőtt Celâlra gyanakszik, Rüya féltestvérére (akire féltékeny is), hogy talán nála húzta meg magát az asszony. Ám kiderül, Celâlnak is nyoma veszett. Galip különös dolgot eszel ki. Beköltözik a férfi lakásába, és megkísérel belehelyezkedni személyiségébe, hogy kiismerje gondolatait, sőt, folytatja újságírói munkáját is, rendszeresen írja cikkeit Celâl neve alatt. Hamarosan különös telefonhívásokat kap egyik olvasójától, és váratlanul egy nő is felbukkan, aki azokra az írásaira jelentkezik, melyeket Galip Rüyának címezve fogalmaz szenvedélyesen mentegetőzve. A nő, mint kiderül, Celâl korábbi szeretője, aki azt hiszi, a férfi így akarja visszaszerezni, ám arra is fény derül, hogy a titokzatos telefonáló nem más, mint az asszony férje. Ő viszont Celâl után nyomozva régóta követte Galipot Isztambul utcáin. Galip találkát ad a házaspárnak, ám nemsokára Celâlt és Rüyát is holtan találják, a gyilkos kiléte nem derül ki. A különös történet egyszerre olvasható misztikus krimiként, az oszmán múlttól kísértett modern Törökország kritikájaként, „Isztambul-regényként, akárcsak az identitáskeresés, a személyiség, az én lényegét kutató modern kísérletként. Ám legalább ennyire jogos az a posztmodern olvasat, amely a regényírói szerep – a hősei bőrébe bújó, identitását lecserélő – írói léthelyzet, a regény regényeként közelíti meg Pamuk varázslatos stílusú, egyszerre lírai és ironikus, a keleti misztika elemeiből is gazdagon merítő, mégis ízig-vérig huszadik századi történetét, melyet széles körben érdemes ajánlani.
[<<<]
|
|
|