"Kérem, ezek itt családi iratok" - kezdi bizonytalan műfajú, immár második, bővített kiadásban megjelenő könyvét Bertók László, és azután valóban sorjáznak a "családi" iratok: végzések, megkeresések, bizonylatok, felszólítások, értesítések, levelek, igazolások stb. Az olvasó ismerni véli a műfajt:   [>>>]

"Kérem, ezek itt családi iratok" - kezdi bizonytalan műfajú, immár második, bővített kiadásban megjelenő könyvét Bertók László, és azután valóban sorjáznak a "családi" iratok: végzések, megkeresések, bizonylatok, felszólítások, értesítések, levelek, igazolások stb. Az olvasó ismerni véli a műfajt: többen és többször megkísérelték már, hogy ilyenféle (valódi vagy ál) irományok alapján rekonstruálják, elénk állítsák egy-egy család, egy-egy személy, egy-egy társadalmi réteg történetét, életfolyását, sorsát. Bertók László esetében is lenne létjogosultsága egy ilyenféle összeállításnak. Bertók azonban nem epigon és nem már ismert műfajvariánst alkotott a Priusz közreadásával. Elsősorban azért nem, mert nála nem a dokumentumok viszik a főszerepet. Van ugyan dokumentum az ő kötetében is bőségesen, nem is akármicsodák (Bóka László dékáni végzése egyetemi felvételi kapcsán, a kaposvári Megyei Börtön megfelelő papírja, a Somogy Megyei Bíróság végzése a szabadságvesztésből letöltött időről stb.), ám a lényeg Bertók könyvében nem ezeken van. Talán nem is a kommentárokon, a dokumentumokat összekötő magyarázatokon, ismertetéseken, pedig ezek sem érdektelenek. Ezek a közvetítő szövegek élők, ízesek, egy nagy realista regény jogszerű részletei. Az igaz újdonság azonban a különféle szövegek egymásra vetítése, egymásban való tükröztetése, egymással való feleltetése, összevillantása. Mert nemcsak gyönyörű vallomások, nemcsak precízen száraz értelmezések, magyarázatok, nemcsak lírai visszaemlékezések sorakoznak a kötetben, de versek is előbukkannak a különböző típusú szövegek között. Az olvasó nézheti-értheti regénynek is a művet: egy egyedi sors minuciózus rajzának, de tekintheti családregénynek is, előre- és hátrautalásai, történelmi teljessége okán. Legjobb azonban, ha egy költő önéletrajzának veszi: a Szabó Lőrinc-i Tücsökzene, a Rónay György-i "kakucsi" versek-történetek ragyogó párjának. Minden olvasónak élményt adó mű, melynek végén egy, a szerzővel készített interjú szövege, névmutató és fekete-fehér fotómelléklet is helyet kapott. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]