A Kőbe vésve első megjelenésekor, 1975-ben egy csapásra az irodalmi közfigyelem középpontjába állította a libanoni bevándorló családban született brazil írót. A latin-amerikai próza mágikus realizmusának jegyeit magán viselő regény lírai megközelítésű, ám szenvedélyes hangulatú, egyszerre pergő és   [>>>]

A Kőbe vésve első megjelenésekor, 1975-ben egy csapásra az irodalmi közfigyelem középpontjába állította a libanoni bevándorló családban született brazil írót. A latin-amerikai próza mágikus realizmusának jegyeit magán viselő regény lírai megközelítésű, ám szenvedélyes hangulatú, egyszerre pergő és csaknem időtlen történet, amelyben sok szimbolikus elem is föltűnik. E jelképek egyike a szem, amelyről tudjuk, hogy a lélek tükre, egyben „a szem a test lámpása, a tiszta szem azt jelenti, fény lakik a testben, míg a tisztátalan szem a bűnös test homályára vall – mondja a narrátor főszereplő. A történet elbeszélője az apjára emlékezik, de gondolatai messzire vezetnek: az ókori mítoszok, a görög tragédiák, a keresztény hagyományok világába vagy épp az arab kultúra köreibe. A regény főhőse, André – miként az író is – libanoni keresztény család leszármazottja, aki szinte újrajátssza a tékozló fiú történetét: föllázad szigorú és vallásos apja ellen, egyben a rá váró gazdálkodó életmód ellen, így a birtokról a városba menekül. Menekülése mögött nemcsak a sorsváltás szándéka húzódik meg, hanem egy megbocsáthatatlan bűn, a testvérszerelem elől is kitér. Nassar epikus lendülettel fogja össze regényének olyan alapmotívumait, mint az erotika, a természet szeretete, a misztikum iránti vonzalom vagy épp a lelkiismeret szava. Az egyes szám első személyben előadott történetmondás szinte tőle elválaszthatatlanul belső monológ is, és nyilvánvalóan önéletrajzi elemeket hordoz. A történetnek vannak valóságos, szinte tárgyias elemei, ugyanakkor az író ábrázolásmódja a valóság belső földolgozásának módjára irányul. A 30 fejezetben gyakran látjuk Andrét a füvön, szénán, az avarban feküdni, a természetet bámulni, gondolkodni, emlékezni, képzelődni, és e belső lélekmunkába az olvasó a monológokon keresztül pillanthat be. Őskeresztény hagyomány és lelkiismeret, nemi vágy és panteizmus, a gazdálkodás racionalizmusa és a vágyakozás elrévedése keveregnek André fejében és a regény szövetében, hasonlóan García Márquez vagy Vargas Llosa erőteljes ábrázolatú, gondolatilag igencsak összetett műveihez. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]