"Örülök, hogy megismerkedtünk. A nevem Parker Santé. Közepesen helyes fiú vagyok, aki feltűnően csapnivalóan fejezi ki magát egyes szám harmadik személyben." Ezzel a "felütéssel", és ennek megfelelően egyes szám első személyben kezdi mesélni életének történetét Parker. A fiú, bár iskolában lenne a
[>>>]
"Örülök, hogy megismerkedtünk. A nevem Parker Santé. Közepesen helyes fiú vagyok, aki feltűnően csapnivalóan fejezi ki magát egyes szám harmadik személyben." Ezzel a "felütéssel", és ennek megfelelően egyes szám első személyben kezdi mesélni életének történetét Parker. A fiú, bár iskolában lenne a helye, ahová azonban utál járni, mert többnyire mindent un és utál, ami kötelező, mindenben kilóg a kortársai közül, éppen ezért szokásához híven, most is éppen a Palace Hotel halljában szemlélődik, és figyeli a körülötte pezsgő életet, amikor megpillant egy lányt, aki úgy véli, nagyjából egyidős lehet vele. A feltűnően csinos lánynak, sok pénze van, és furcsa módon a haja, ezüst színű. Amikor végre sikerül vele megismerkednie, megtudja, hogy a lányt Zeldának hívják, és ekkor elkezdődik az ő meseszerű, varázslatos "utazásuk", amelynek végén, már Parker, maga sem tudja, hogy a képzelet játszott-e vele, vagy valójában volt az életében egy ilyen csoda, mint amilyen Zelda, aki egy csapásra megváltoztatta az addig unott és depresszív hangulatban tengődő fiú életét... Némi szarkazmussal, remek humorral, fiatalos lendülettel megírt történet, amely nem szól többről, ám annál lényegesebbről, az élet igenléséről, a világ felfedezéséről, és a kicsiny dolgokra való rácsodálkozásról. Főként huszonéves fiataloknak érdemes felhívni a figyelmét a regényre. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]