„E könyv főhajtás szeretne lenni a szászok kulturális öröksége és anyám előtt, aki gyermekkoromban rengeteget mesélt a szász szokásokról – írja regénye bevezetőjében a neves erdélyi prózaíró. Története egy képzeletbeli erdélyi szász faluban játszódik, és négy generáció sorsát kíséri figyelemmel.
[>>>]
„E könyv főhajtás szeretne lenni a szászok kulturális öröksége és anyám előtt, aki gyermekkoromban rengeteget mesélt a szász szokásokról – írja regénye bevezetőjében a neves erdélyi prózaíró. Története egy képzeletbeli erdélyi szász faluban játszódik, és négy generáció sorsát kíséri figyelemmel. Narrátora, a fiatal budapesti újságíró elindul Erdélybe, hogy nagyapja sok-sok elbeszélése nyomán fölkeresse azt a szász falut, ahol egykor nagyapja és a barátja élt. A hallott elbeszélésekből kirajzolódik a fiatalember előtt a ma már nem létező, hajdan szorosan összetartó németajkú közösség életének képe, belső élete, 800 évre visszatekintő szokásrendje. Annak idején a 16 éves nagyapa leventekiképzésre járt, szász barátja, Frieder Knopp a Hitlerjugend besorozott tagja volt. Később mindketten kikerülnek a frontra, majd hadifogságba esnek, egymás közelében vannak, de erről mit sem tudnak. A német fiú megszökik, hazakerül az immár elnéptelenedett faluba, és negyven éven át saját házuk padlásán bujkál. Csak a vele sorsközösséget vállaló magyar cselédlány halála után adja föl magát a román hatóságoknál. Knopp és a narrátor nagyapja a háború után többé nem látták egymást, de fiatal éveik közös időszaka egy életre összekapcsolta őket. A fiatal pesti újságíró azt hiszi, hogy nagyapja elbeszéléseiből jól ismeri a falut, de téved, hiába keresi a házat, a templomot, a patakot, semmit nem talál ott és úgy, ahogyan hallomásból ismeri. A fiatalember nem adja föl a keresést, de szembesülnie kell azzal, hogy nemcsak a táj, a falu változott meg, de az emberek is. Az igaz történeten alapuló, egyes szám második személyben előadott regény az erdélyi szászokat siratja el, azzal, ahogyan ábrázolja a jövevények által benépesített, lepusztult falut. Frieder Knopp negyvenévnyi önkéntes számkivetettsége azt szimbolizálja, hogy 800 év hagyománya néhány évtized alatt semmivé foszlik, csupán hézagosan néhány ember emlékezetében él tovább. A regényben ott kavarog a szász, a magyar és a román múlt, Erdély történetének több tragikus fejezete. Vári Attila szikár stílusban elbeszélt története végül is figyelmeztető példázat egy nemzetrész pusztulásáról és az emlékezés fontosságáról. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]