A Titán szirénjei (1952) Vonnegut első és legtisztábban sci-finek minősíthető regénye, ám már itt sem egyértelműen: az író kommentárjai, ironikus stíluseszközei szatirikus célt szolgálnak, és némileg a műfajt is parodizálják. A regény cselekménye bonyolult (nyilván szándékosan, megint csak   [>>>]

A Titán szirénjei (1952) Vonnegut első és legtisztábban sci-finek minősíthető regénye, ám már itt sem egyértelműen: az író kommentárjai, ironikus stíluseszközei szatirikus célt szolgálnak, és némileg a műfajt is parodizálják. A regény cselekménye bonyolult (nyilván szándékosan, megint csak stílusparódiaként). Főszereplői közül az egyik, Winston Niles Rumfoord, amerikai multimilliomos, aki a Mars bolygón kiépít egy fantasztikus katonai társadalmat, ahol egyfajta szuperfasizmus uralkodik: a Föld meghódítására készülő katonák agyába elektródákat ültetnek, amelyeken keresztül parancsra cselekszenek. A másik főszereplő, Malachi Constant, Amerika leggazdagabb embere, elbizakodott, undorító fráter, akit - miután egy tőzsdekrachban elveszíti vagyonát - Rumfoord elraboltat a Marsra. Amikor a marsi űrflotta Föld elleni inváziója vereséget szenved, színre lép egy harmadik főszereplő, a robot Salo, aki a Kis Magellán Köd egyik távoli csillagáról, Tralfamadorról jött, fontos üzenettel az emberiségnek, csakhogy az űrhajója ősrégen elromlott, évezredek óta hiába várja a szükséges pótalkatrészt. A végkifejlet groteszk szaltó: kiderül, hogy az egész emberi történelem, annak minden alkotása, Stonehenge-től a kínai Nagy Falig csupa Salo számára küldött tralfamadori üzenet volt: "légy türelmes, küldjük az alkatrészt" - és hasonlók. Amikor Salo elveszti türelmét és felbontja az úticélját jelentő üzenetet, azt hiszi, az a trafalmadori civilizáció egész foglalatát tartalmazza, ehelyett csak ennyi áll benne: "szevasztok!" A regény egyik rétege mélységes filozófiai pesszimizmust sugall: az emberi történelmet külső erők irányítják, és az emberiség léte és sorsa csupán egyfajta kozmikus tréfa. Ezt a swiftien keserű végkövetkeztetést azonban maróan éles, szatirikus társadalombírálat, és ugyanakkor mélységes emberszeretet és humanizmus színezi át. Vonnegut már első könyvében teljes írói fegyvertárát felvonultatja: szaggatott, nyelvi poénokra építő stílusa, apró versikéi, a különféle idősíkok biztos kezelése, a dús fantázia, az események magyarázatának ügyes késleltetése, majd megcsavarintása, mind félreismerhetetlen írói egyéniségét tükrözi. Nemcsak a sci-fi olvasóinak ajánlható, a modern irodalom minden kedvelője élvezni fogja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]