Sabrina Boggs édesapja, Fergus Boggs évek óta amnéziában szenved, nem tudja felidézni ki volt a felesége, kik voltak a testvérei, és arra sem emlékszik, hogy Sabrina édesanyjától már régen elvált. Amikor a lány szeretettel ápolja a férfit, megtalálja apja különös üveggolyó gyűjteményét, és a színes   [>>>]

Sabrina Boggs édesapja, Fergus Boggs évek óta amnéziában szenved, nem tudja felidézni ki volt a felesége, kik voltak a testvérei, és arra sem emlékszik, hogy Sabrina édesanyjától már régen elvált. Amikor a lány szeretettel ápolja a férfit, megtalálja apja különös üveggolyó gyűjteményét, és a színes gömböcskék látványa arra inspirálja őt, hogy fölkutassa azoknak az eredetét, és azt, miféle szerepük volt apja életében. Ebből az alaphelyzetből bomlik ki a szépen megírt, "lágy hangon szóló", érzelemtől sem mentes, ám semmiképpen sem érzelgős történet, amelynek során az édesapa lassan-lassan visszatérő emlékképei nyomán felidéződik a férfi gyermekkora, a testvérével, Hamish-sal való véd és dacszövetsége, az első üveggolyók emléke, amelyeket édesanyjuk felszólítására kezdtek egy nagy edénybe beledobálni büntetésképpen, akkor, amikor valami szalonképtelen kifejezés hagyta el a szájukat. A piros, "véresnek" titulált üveggolyók aztán számos, más színes gömböcskével gyarapodtak, és, amint kibomlik Fergus emlékezéseiből a gyermekkor, úgy ismeri meg a családi legendárium számos történetét Sabrina, aki nem mond le arról, hogy apja az amnézia állapotából kikerülve, ismét teljesebb életet élhessen. Mindent megtesz ezért, és közben ő maga is felfedezi lelkének ezidáig ismeretlen szegleteit, hogy végül boldogan jelenthesse ki, "az apám lánya vagyok. Maradok"... A családregény, amely nem a "habkönnyű" irodalom sorából való, főként a nőolvasók figyelmére számít, nekik jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]