A szlovéniai Muravidéken élő nyelvész, egyetemi tanár versei a strófaszerkezet, a ritmus, a rímelés és a hangzás okán csakugyan a dal műfajába sorolhatók, még inkább a népies rigmusok és az érzelmeket, érzelmes történeteket előadó műdalok közé. Van, amikor rég látott emberekre emlékezik (Piros   [>>>]

A szlovéniai Muravidéken élő nyelvész, egyetemi tanár versei a strófaszerkezet, a ritmus, a rímelés és a hangzás okán csakugyan a dal műfajába sorolhatók, még inkább a népies rigmusok és az érzelmeket, érzelmes történeteket előadó műdalok közé. Van, amikor rég látott emberekre emlékezik (Piros Pista bácsira emlékezem), van, amikor a házban marasztó téli fagyokról dalol (A gyertyások) vagy a gyermeki szerelem emlékképét idézgeti (Az első csók). Megverseli a számára kedves helyeket, tájakat (A Dunánál; Az Árpád hídon; Búcsú), megénekli a kert állatait és növényeit (Udvarunk lakói; Színes növényparádé), szól fájdalmairól és magányosságáról (Valami nagyon fáj; Elmentél) vagy épp könnyed, mulatságos kalandjairól (Büfékaland; Egy kis félreértés). Bármilyen sokféle témát tűz a tolla hegyére, végül is alanyi költő módján magáról ír, a maga érzelmeiről, hangulatairól, bánatairól és örömeiről. Maga is megvallja, minden dalában érzéseit fogalmazza meg: „Miért is énekelek mindig, / Mint napkeleten imamalmok? / Miért is tépdesem föl újra / Hegedt sebem, mely alig sajog? (Dalaim). A dalolás kényszerével szólaltatja meg hirtelen föltámadó vagy régóta lappangó érzéseit, miközben a költészet eszközei közül alig válogat. Hagyja, hogy az érzelem a maga nyers, csiszolatlan módján szólaljon meg, a poétika kifinomultabb eszközei mindössze néhány játékos, nyelvi leleményekkel tűzdelt versben jutnak szerephez (Napraforgó; Bús a határ; Napot vár). Csupán ezekben a darabokban érzékelni a gondos szóválasztást, a pontos ritmus- és rímalakításra való törekvést, egyáltalán a formateremtés kísérletét. Varga József tehát autodidakta verselő, aki ösztönösen szólaltatja meg primer élményeit, érzéseit, és ezeket a maguk egyszerű valójában tördeli dalformába, hogy csaknem minden alkalommal a vers utolsó sorában fogalmazza meg a csattanós mondandóját. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]