Az 1914. november 28. és december 18. között lezajlott limanowai csatát az első világháború központi hatalmak szemszögéből nézve egyik legjelentősebb győzelmeként tartják számon, melynek során az osztrák-magyar csapatok megállították és a Dunajec folyó mögé szorították vissza a Krakkó irányába
[>>>]
Az 1914. november 28. és december 18. között lezajlott limanowai csatát az első világháború központi hatalmak szemszögéből nézve egyik legjelentősebb győzelmeként tartják számon, melynek során az osztrák-magyar csapatok megállították és a Dunajec folyó mögé szorították vissza a Krakkó irányába áttörni készülő orosz csapatokat. Az ütközetben döntő jelentősége volt a magyar huszároknak, így a 11. huszárezrednek. Az alakulatot még Mária Terézia alapította 1862-ben, mint székely határőrezred, az első világháborút megelőzően azonban már szombathelyi, majd lancuti központtal működött, és legénységét Vas és Zala megyéből toborozták. Az akkori hagyományok szerint uralkodóink a velünk szövetséges fejedelmeket és érdemben kiváló tábornokokat abban a kitüntetésben részesítették, hogy őket egyes ezredek tulajdonosává nevezték ki. Ez azt jelentette, hogy az ezredtulajdonosok viselhették ezredük ezredesi egyenruháját, joguk volt ezredüket megszemlélni és különös ünnepélyeknél az ezred élén állni. A 11-es huszárok ezredtulajdonosa volt korábban Sándor württenbergi herceg, valamint Windisch-Graetz József herceg is, 1906-ban pedig az az I. Ferdinánd bolgár fejedelem (később cár) lett az ezredtulajdonos, aki - részben magyar származásúként - az 1880-as évek elején maga is tagja volt az ezrednek. Ennek a huszárezrednek az első világháborús történetét mutatja be az eredetileg 1920-ban, hosszas gyűjtőmunka eredményeként napvilágot látott háborús emlékalbum, mely most reprint kiadásban olvasható. A sok-sok korabeli fotóval ellátott, nagyalakú kiadvány elején megismerhetjük az ezred múltját, tulajdonosait, parancsnokait. Ezt követi az ezred tiszti- és altiszti karának rövid felsorolása, a háborúba indulás napján, majd az ezred 1914-17 közötti hadi történetének összefoglalását olvashatjuk, a fotókon kívül néhány térképvázlattal is kiegészítve. A kiadványban helyet kapott az 1914. július 31. és 1917. március eleje között vezetett ezred napló, majd az 1917 tavaszán történt, hadosztály-lovassággá való átalakításról olvashatunk. Ezt követi az egyes századok 1917-18 közötti történetének, valamint a leszerelés körülményeinek az ismertetése. Az ezred 1918. október 30-i tiszti és altiszti karának felsorolása után az album, egy fotó és rövid szöveg formájában emléket állít az ezred elesett hőseinek, eltűntjeinek, valamint a kitüntetett huszároknak. A kiadvány második felében az egykori 11-es huszárok hosszabb-rövidebb visszaemlékezései, naplórészletei kaptak helyet, ezúttal is archív fotók kíséretében. A háborús emlékkönyv végén az ezred sérültjeiről, jótékonysági mozgalmairól olvashatunk. Az eredeti művet jelen kiadásban kiegészíti egy Jagadits Péter által szerkesztett, A kései utódok emlékezete című fejezet, amely a húszas évektől napjainkig ismerteti az ezred utóéletét. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]