A regény centrumában a családját elhagyó apa áll, aki 1984-ben úgy disszidál, hogy erről „elfelejt szólni szeretteinek. A történetet elmesélő lányának, Gelsominának egészen kisgyermekkorából vannak az apjáról emlékei: egyszer csizmás férfiak szállták meg a házukat és elvitték az apját, aki másnap
[>>>]
A regény centrumában a családját elhagyó apa áll, aki 1984-ben úgy disszidál, hogy erről „elfelejt szólni szeretteinek. A történetet elmesélő lányának, Gelsominának egészen kisgyermekkorából vannak az apjáról emlékei: egyszer csizmás férfiak szállták meg a házukat és elvitték az apját, aki másnap fogatlanul tért haza. Bár nem tudja összekötni a történést annak tényével, hogy egy napon az apa hátizsákkal és sítalpakkal maga mögött hagyja Szarajevót, a hátrahagyott piros sapka illatának „nyomán kénytelen megélni apja hiányát és egyre inkább ködbe vesző emlékét. Gelsomina felnőve, a 2010-es évek kezdetén úgy dönt, hogy ő is maga mögött hagyja szülőföldjét, egyre jobban összekuszálódó magánéletét, távozik az országából, hogy közel harminc év elmúltával, Münchenben, ismét találkozzon az édesapjával Ez az alaptörténet, amely alkalmat ad a szerzőnek arra, hogy egyrészt a férfi életstációin, Srebrenica, Szarajevó és a széteső Jugoszlávia történelmi eseményein keresztül, az ő szemével láttatva, részint pedig felnövő lánya szemszögéből, a nyolcvanas években elindult és azóta, világméreteket öltő emigrációról, a napjainkban másfajta kényszer által vezérelt, modern mobilitás „eszközrendszeréről, a benne élők érzéseiről, gondolatairól, a továbbélés lehetőségéről szóljon, érzékletesen, hihetetlen empátiával. Széles körben ajánlható regény, amely áttételesen ugyan, de napjaink menekültválságáról is szól. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]