Az orosz Sztrugackij-fivérek eredetileg 1972-ben megjelent Stalker-regénye (Piknik az árokparton, legutóbb: 201315120) a sci-fi irodalom klasszikusa, amelyből a zseniális filmrendező, Andrej Tarkovszkij készített halhatatlan filmadaptációt 1979-ben. De nemcsak ilyen formában él tovább a lepusztult   [>>>]

Az orosz Sztrugackij-fivérek eredetileg 1972-ben megjelent Stalker-regénye (Piknik az árokparton, legutóbb: 201315120) a sci-fi irodalom klasszikusa, amelyből a zseniális filmrendező, Andrej Tarkovszkij készített halhatatlan filmadaptációt 1979-ben. De nemcsak ilyen formában él tovább a lepusztult helyszíneken, álomszerű jelenetekkel fenyegető jövőképet üzenő történet. Az alapsztori szerint századunk utolsó harmadában a Földre „idegenek érkeznek, s a magasabb civilizáció tárgyi bizonyítékait az emberre veszélyes ún. Zóna területéről csempészek, vagyis „stalkerek próbálják megszerezni. Az eredeti mű azóta is a történetet továbbgondoló regényfolyamok táplálója, mint Vaszilij Orehov pörgős akcióregénye esetében is, amelyben Hemul, a kommandós kiképzőből lett stalker tér vissza immár másodszor főszereplőként. Az előzményben (201710239) - hiába Hemul minden rutinja és felkészültsége - a Zónában tett út katasztrófába fulladt: életét vesztette a szerelme, de jó néhány barátja és klántagja is. Nem csoda, ha Hemul megfogadta: soha többé nem tér vissza a Zónába. A sors azonban máshogy fordul, s hamarosan - busás díjazástól motiválva - Hemul ismét a tiltott területen tartózkodik bajtársával, Patogeniccsel együtt. Már az út elején beüt a krach: beleütköznek egy Boszorkánytojásnak nevezett, önállóan mozgó, halálosan veszélyes relikviába. A Boszorkánytojást Patogenics megsemmisíti, a robbanástól pedig Hemulnak is meg kellene halnia - csakhogy ő életben marad, és egy, a baleset közben látott víziót követve elkezd a Zóna mélyébe hatolni... A kötet az első kötetet ismerő olvasók figyelmére számíthat. [<<<]