A hatvanas évek elején született, s most a 88. Ünnepi Könyvhétre immár hatodik kiadásban megjelenő regény a modern epika belső monológ formájára épül. Egy versenyen kívüli atléta, Őze Bálint futóbajnok életét ismeri meg az olvasó tardosi gyermekkorától tragikus haláláig. Az író az emlékező szavakat
[>>>]
A hatvanas évek elején született, s most a 88. Ünnepi Könyvhétre immár hatodik kiadásban megjelenő regény a modern epika belső monológ formájára épül. Egy versenyen kívüli atléta, Őze Bálint futóbajnok életét ismeri meg az olvasó tardosi gyermekkorától tragikus haláláig. Az író az emlékező szavakat annak a nőnek, Hildinek a szájába adja, aki tíz esztendőn át volt Bálint legközvetlenebb ismerője, élettársa, szeretője. Az ő emlékezésének különös és sajátos fénytörésében jelennek meg Bálint életének mozzanatai; egy keserű-fanyar gyermekkori szerelem, mely egész életén végigkíséri, hazai és külföldi versenyek hangulata, s a halált megelőző varázslatos két hét egy román pásztor kabanájában. Bár az olvasó a könyv első oldalán értesül már Őze Bálint haláláról, a regény a továbbiakban mégis eltér attól a szokványos megoldástól, amely egy tragikus esemény hátterének oknyomozó feltárására vállalkozik. Itt csak tényeket, jelenségeket, motívumokat ismerhetünk meg, s nem valóságos okokat. Őze haláláról ugyanazt mondhatni, mint csalódásáról: annak bekövetkezése, amit tulajdonképpen előre sejthettünk, titokban vártunk, de magunknak sem mertünk bevallani. Mészöly ezt valahol így mondja: nem mi választunk a lehetőségek között, a lehetőségek választanak minket. A regény az olvasót is a történés aktív részesévé teszi; kész megoldás és magyarázat helyett az apró dolgok realitására figyelmeztet, a „jelek, a tárgyak, a környezet, a tájak jelentőségére döbbent. A főhős alakját is bárki kedvére behelyettesítheti minden többre törő élettel, mert Az atléta halála az életküzdelem regénye, az alázat és makacsság, egyszóval a hit regénye, s mindazoké, akik "mindig távolabb kívánják a célszalagot". A modern magyar próza egyik klasszikusaként számon tartott alkotást követően Szolláth Dávid utószavát olvashatjuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]