Cím: |
Diktátorok természetrajza
| Alcím: |
Hitler és Sztálin karakterpszichológiai mérlege
| Szerző: |
Hegyváry Csaba (1938) |
Szerz. közl: |
Hegyváry Csaba
| Kiadás: |
[Budapest] : Éghajlat Kvk., 2017 |
Eto: |
940"191/194" ; 943.0(092)Hitler, A ; 947(092)Stalin, I. V ; 321.6 ; 159.9
| Tárgyszó: |
Hitler, Adolf (1889-1945) ; Sztálin, Joszif Visszarionovics (1879-1953) ; Németország ; Szovjetunió ; diktátor ; diktatúra ; pszichológia és történettudomány ; lélektan ; karakterológia |
Szakjel: |
940
| Cutter: |
H 53
| ISBN: |
978-963-9862-92-0
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
368 p.
| UKazon: |
201801129
| Kivonat: |
Az Amerikában élő magyar pszichiáter vaskos könyve „a 20. század két szörnyalakja, Hitler és Sztálin pszichológiai karakterének kimerítő rajzát adja. A szerző úgy tartja, hogy ez a két diktátor az emberi lehetőségek szélsőségeit képviselik, éppen úgy, mint a rendkívüli tehetségű művészek vagy a
[>>>]
Az Amerikában élő magyar pszichiáter vaskos könyve „a 20. század két szörnyalakja, Hitler és Sztálin pszichológiai karakterének kimerítő rajzát adja. A szerző úgy tartja, hogy ez a két diktátor az emberi lehetőségek szélsőségeit képviselik, éppen úgy, mint a rendkívüli tehetségű művészek vagy a zseniális matematikusok. Az ő negatív különcségeiknek jár utána a szerző, aki „hősei életrajzának tüzetes fölidézése útján keres magyarázatot személyiségük eltorzulásának okaira. Azt már könyve elején leszögezi, hogy mindketten a hagyományos kultúra – filozófia -- vallás értékrendjének fölrúgása, egyfajta személyük körüli „világi vallás kiépítése révén az istenkereső ember vallásos természetén nőttek túl beteges mértékben. A szerző mindkettejük személyiségének tanulmányozásakor visszanyúl a gyermekkorukig, és itt fedezi föl Hitler autisztikus vonásait, elemzi a durva apa bántalmazásainak hatását, de a későbbi Führer kisiklásának első etapját a kamaszkorában találja meg. Ekkor alakult ki Hitler ama tulajdonsága, hogy egyik percről a másikra elveszítette valóságérzékét, és annyira belemerült a részletekbe, hogy figyelmen kívül hagyta a lényeges dolgokat. 16 éves korában kimaradt az iskolából, attól kezdve szinte csak ábrándjainak élt. Hegyváry Csaba apró részletekbe menően, számos írott forrásra és szakirodalmi megállapításra hivatkozva, pszichológiai-orvos véleményeket idézve követi Adolf Hitler életrajzát, testi és lelki fejlődésének hullámait, számos példával szemléltetve, hogy miképp alakult ki „hősében a pszichológiai tagadás, az elhárítás reflexe, miképp hatott rá az I. világháború és a vereség élménye, milyen betegségei alakultak ki, majd szól azokról a szellemi és lelki hatásokról, amelyek révén kialakította a nácizmus ideológiáját. Sztálin életrajzát ugyanilyen részletességgel és szemléletmóddal idézi föl, megállapítva, hogy a vézna, gyönge kisfiú már élete első szakaszában tehetségesen manipulálta környezetét. Hitlerrel ellentétben Sztálin jó tanuló volt, viszont megtagadta grúz származását, nagyon nehezen viselte a papi szeminárium vasfegyelmét, és furcsa mód épp itt ismerkedett meg a forradalmi eszmékkel. Akkor alakult ki kettős jelleme, amikor kilépett a szemináriumból: egyszerre jellemezte a tisztaság, a tiszta eszmék iránti vágy és a bűnöző hajlam. A kötet Tanulságok című utószavában a szerző összefoglaló módon áttekinti a két diktátor karaktervonásainak közös jegyeit, például mindketten rideg, szeretni képtelen, empátiát nélkülöző emberek voltak; mindketten szélsőséges ideológiák követőivé váltak fiatal korukban; mindkettejük életében kimutatható egy vagy több mindent eldöntő nagy fordulat: Hitler esetében Németország I. világháborúban elszenvedett veresége, Sztálin életében a papi szeminárium elhagyása. A szakkérdéseket közérthetően megmagyarázó, olvasmányos stílusú, az arcélek mögötti történelmi perspektívát mesterien fölrajzoló kötet a két személy nemzetközi bibliográfiájával zárul. Vélhetően keresett könyv lesz – nem csak a történelem iránt érdeklődők körében. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|