A regény főszereplője, Szófia Manisevics egyes szám első személyben meséli el életének történetét. Egészen kiskoráig vezeti vissza az emlékezés szálait, majd a nővé érés időszakáról ír, és arról, miként határozta meg sorsát a mások által ráégetett bélyeg, zsidóságának stigmatizáló mivolta. Az   [>>>]

A regény főszereplője, Szófia Manisevics egyes szám első személyben meséli el életének történetét. Egészen kiskoráig vezeti vissza az emlékezés szálait, majd a nővé érés időszakáról ír, és arról, miként határozta meg sorsát a mások által ráégetett bélyeg, zsidóságának stigmatizáló mivolta. Az emlékezet vulkánkitörésként „lövelli fel a múltból családjának traumáját, a holokausztot túlélő szülők, évezredes gyökerű, soha nem gyógyuló, mély sebeit. Az életrajzi regény bemutatja miféle csoportérdekek meghatározottságában élte hétköznapjait, a második világháború utáni esztendőkben fölcseperedő kislány, és miként kereste tévelygőn, sok más sorstársához hasonlóan identitását a szocializmus építésének esztendeiben, amelyet Csehszlovákiában élt meg. Az édesanyja által átélt trauma, kitörölhetetlenül ott szunnyad nemcsak az anya lelkének mélyén, de a szorongást, a félelmet, tudattalanul átörökíti gyerekeire és közöttük, Szófiára is. A lány azonban lázad a sorsa ellen, mert nem akar félelemben és rettegésben élni, ám úgy tűnik ez nem az akarat által irányítható érzelem. Szófia, aki zsidóságát elfogadja, mégis úgy érzi, ha maga mögött hagyja hazáját, és a szabadság földjén, Amerikában kezd új életet, talán le tudja magáról „mosni a megalázottság stigmáját. Élettörténetével párhuzamosan a szerző azt is pontosan érzékelteti, hogy a holokauszt trauma miként határozta, határozza meg „hetedíziglen, generációk során átnyúlva, a lélekben lappangó, gyakorta tudattalanul irányító félelmet. A posztmodernbe hajló szövegtestet, ószövetségi idézetekkel szőtte át a szerző, oly módon, hogy nemcsak a múltbéli történelmi események értelmeződnek ezáltal, de napjaink zsidó közösségeinek tradicionális létformája is bemutatást nyer. A regény pszichológiai, szociológiai „felhangokkal tárgyalja a szereplők életét, fókuszálva az anya-lány kapcsolatokra, miközben egy idealizált nőkép (amely a nőt a háztartás központi figurájának láttatja) is körvonalazódik az olvasók előtt. A regény elbeszélője, főszereplője, Szófia végül a társadalmi kényszerek ellenére is megtalálja boldogulását és lelki egyensúlyát az új hazában, Amerikában. A tradicionális zsidó női életformát érzékletesen és hitelesen bemutató regény a téma iránt érdeklődőknek a figyelmébe ajánlandó. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]