Boncza Berta, azaz Csinszka kislány korától fogva művészi karrierről ábrándozott, és valóban sokoldalú tehetség volt: írt verset, prózát, híres levelező volt, rajzolt, festett és fényképezett, de minden művészeti ágban és műfajban szinte kizárólag a maga érzékenységét fejezte ki. Zeke Zsuzsanna   [>>>]

Boncza Berta, azaz Csinszka kislány korától fogva művészi karrierről ábrándozott, és valóban sokoldalú tehetség volt: írt verset, prózát, híres levelező volt, rajzolt, festett és fényképezett, de minden művészeti ágban és műfajban szinte kizárólag a maga érzékenységét fejezte ki. Zeke Zsuzsanna most Csinszka összes föllelhető versét összegyűjtötte, részint a költőnő életében, még 1931-ben megjelent verses könyvéből, részint memoárjaiból, leveleiből, közgyűjteményekben található kéziratos és nyomtatott dokumentumokból. Annak idején Vészi József "mélytüzű", igazi poétalélekből fakadó ütemű, hol finom halkságú, hol őserővel fölviharzó verseknek nevezte Csinszka költeményeit, amelyeknek minden során érezni a szenvedélyes átélést, a hihetetlen érzékenységet, ám sok esetben a mesterkéltséget, a manírt is. Boncza Berta nem akart Ady követője lenni, számos verse mégis volt férje nyelvén szól: „Hányszor megbánom amit tettem. / Eltaposom amit szerettem. / Legyen isten, ember, vagy élet / és mégis élek, tovább élek – írta még Svájcban, a nevelőintézetben 1910-ben (Hányszor megbánom amit tettem). Magáról Ady Endréről így vall: „A szeme barna / onnan fog jönni, ahol sárga az ég, / ahól az élet kéjjes mámor, / Véres, csókos ajkát enyémhez tapasztja / amíg ölel véresre vádol, / beszél egy másik nagy csodáról! (Messze ahól narancs sárga az ég). Csinszka versei szerzőjük érzékenységén és az Ady-hatás nyomain túl magukon viselik a kor stílusának elemeit, főképp a szimbolizmust és a szecessziót, a 20. század elejének korszellemét, kiábrándultságát, spleenjét: „Itt nincs öröm, itt nincsen bánat, / az emberek lelketlenek / Egyedül az én lelkem fáradt -- / Fázom, köröttem minden oly hideg, / Sikolt a szél (Itt nincsen láz). Ez a fölfokozott szenzibilitás, ez a dekadencia sokszor csináltan, de a korra jellemző manírokban ölt formát: „Húszévesen szent elítéltek voltunk. / Választódtunk az önfeláldozáshoz. / Selymesen szőke, hercegi hajam / illett a Tied sötét bársonyához (Üzenet Juliának). Versei a „gyakorlatlan tehetség jeleit mutatják, amelyben meghatározó a szenvedély, a vallomás heve, ugyanakkor föltűnő a poétikai ismeretek, a versformák és gyakran a helyesírási tudnivalók hiánya is. A jelentős költemények (Vallomás a csodáról; Üzenet Juliának; Ady; Óh hősnek lenni, mindég hősnek) mellett számos alkalmi vers, rajzzal kiegészített verses köszöntő, emlékkönyvi bejegyzés is helyet kapott a kötetben, összesen 57 vers. Ezeket tanulmány értékű utószó követi, vaskos jegyzetanyag, valamint képmelléklet Boncza Berta kéziratairól, rajzos köszöntőiről, jegyzeteiről, leveleiről. A „Csinszka összes elsősorban irodalomtörténeti jelentőségű kiadvány, amely betűhíven közli szerzője összes föllelhető költeményét, ugyanakkor kiegészítést nyújt Ady özvegyének személyiségrajzához, bizonyítva, hogy a költőnő nem akart belemerevedni a nagy özvegy szerepébe – noha rokonléleknek érezte magát Szendrey Júliával --, nagyon is teli vol [<<<]