német irodalom, emlékiratok ; német irodalom, naplók ; német irodalom, memoárok ; emlékiratok, német irodalom ; naplók, német irodalom ; memoárok, német irodalom
A dán határhoz közeli Flenbsurg kikötőjében született, egy tengerésztiszt fiaként Hans von Luck. Bár kezdetben jogásznak készült, a családi hagyományt követve ő is a katonai pályára lépett. 1929-ben lépett be a hadseregbe, az ezt követő tíz évben végig járta a ranglétrát, és a második világháború
[>>>]
A dán határhoz közeli Flenbsurg kikötőjében született, egy tengerésztiszt fiaként Hans von Luck. Bár kezdetben jogásznak készült, a családi hagyományt követve ő is a katonai pályára lépett. 1929-ben lépett be a hadseregbe, az ezt követő tíz évben végig járta a ranglétrát, és a második világháború kezdetére már egy páncélos felderítő hadosztály parancsnokaként szolgált. Kezdetben bizakodva szemlélte Hitler felemelkedését, később azonban kezdte kritikusan szemlélni a náci hatalom túlkapásait. Közben azonban volt ideje utazásokra és társasági életre is. 1939. szeptember 1-én, az elsők között hajtott át a német-lengyel határon, és egészen 1945-ig aktív szolgálatban volt (előbb a 7., majd a 21. páncélos hadosztály részeként, ezredesi rendfokozatban). Rommel parancsoksága alatt szolgált Franciaország lerohanásakor, 1941 nyarán pedig őt is keletre vezényelték, és részt vett a szmolenszki csatában és egészen Moszkva külvárosaiig eljutott csapatával. Ezt követően ismét Rommel alatt szolgált Észak-Afrikában, részt vett például a második El Alamein-i csatában. A Tripoliba történő visszavonulást követően páncélos alakulatát Normandiába rendelték, és akkor is ott szolgált, amikor 1944. június 6-án megkezdődött a szövetségesek normandiai partraszállása. Részt vett a Caen városáért folyó, közel két hónapig tartó küzdelemben, majd csapatával folyamatosan hátrált Németország felé, s amikor a harcok már a szülőhazájában zajlottak, előbb az előrenyomuló amerikaiak, majd a szovjetek ellen harcolt. Berlin mellett esett hadifogságba, és öt évet töltött egy kaukázusi fogolytáborban. Hazatérve szállodai recepciósként, majd a kávéüzletben helyezkedett el, de rendszeresen eljárt veterántalálkozókra, sőt jó kapcsolatot alakított ki a brit hadsereggel, és Angliában is tartott előadásokat. Jó barátja lett Stephen Ambrose hadtörténész, és az ő biztatására kezdett bele emlékiratának megalkotásába. Az 1989-ben megjelent - és most végre magyarul is olvasható - memoárja a hadifogságból való szabadulás körülményeivel kezdődik, majd visszakanyarodva az időben, születésétől a nyolcvanas évek végéig mutatja be életét. A legrészletesebben természetesen a második világháború időszakáról olvashatunk, a szemtanú hitelességével tudósítva az egyes frontokon történtekről, a Blitzkriegtől az 1945. április 27-i fegyverletételig. Érzékletesen idézi meg a hadifogságot, a szénbányában végzett munkát, egy 1948-as éhségsztrájkot, a szabadulást és az újrakezdést is. A kötet válogatott bibliográfiával és névmutatóval zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]