Nick Hornby eddig elsősorban regényíróként ismerte és szerette az az olvasóréteg, akik szívesen vesznek a kezükbe szépirodalmi igénnyel megírt lektűrt. Hornby könyvei ebbe a kategóriába tartoznak: látszólag könnyen és könnyedén mesél, tele popkulturális hivatkozással, szlenggel, lezser humorral,   [>>>]

Nick Hornby eddig elsősorban regényíróként ismerte és szerette az az olvasóréteg, akik szívesen vesznek a kezükbe szépirodalmi igénnyel megírt lektűrt. Hornby könyvei ebbe a kategóriába tartoznak: látszólag könnyen és könnyedén mesél, tele popkulturális hivatkozással, szlenggel, lezser humorral, ugyanakkor hamar kiderül, hogy korántsem tartalmatlan csevegésről van szó. Írásai igaz és mély emberi érzelmekről szólnak, a sors legfontosabb motívumait tárják fel a hétköznapi alakok és helyszínek kulisszái közé helyezve, a folytonosan fel-feltörő komolyságot, fájdalmat finom, élcelődő humorral enyhítve. Ez a remek stílus köszön vissza kisprózájából, amelyből ebben a kötetben hat novella erejéig kapunk ízelítőt. Az első - és egyben címadó - novella főhőse és mesélője Dave, aki sok éve dolgozik kidobóemberként egy diszkóban, ám egy nap megelégeli a sok éjszakázást, meg hogy nem tud együtt hétvégézni a családjával sosem, és jelentkezik egy képgalériába teremőrnek. A beosztása a CiciKrisztus című bizarr kép mellé szól, amely a Megváltót megannyi női mell közepette ábrázolja. Dave szent meggyőződése, hogy a képet bizonyára egy elmeháborodott festette. Egy nap azonban felbukkan a festőnő, Martha, aki egyáltalán nem tűnik őrülnek, és beszélgetni kezd Dave-vel... Ezen felül még öt elbeszélés olvasható a válogatásban: a Hit, a Disznó és Hárpia, a Nem sztár, a Kis ország és az utolsó történet, a Különben pandemónium. Széles körben ajánlható, tartalmas szórakozást ígérő kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]