A magyarság lelki múltját, jelenét kutató és megörökítő Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató Kunkovács László témáinak terepét leginkább a végtelen pusztákon leli meg. Legújabb könyvében is, csakúgy, mint művészi-tudományos fényképkiállításain, számot ad egy, a 20. század hetvenes éveiben még   [>>>]

A magyarság lelki múltját, jelenét kutató és megörökítő Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató Kunkovács László témáinak terepét leginkább a végtelen pusztákon leli meg. Legújabb könyvében is, csakúgy, mint művészi-tudományos fényképkiállításain, számot ad egy, a 20. század hetvenes éveiben még nyomokban fellelhető évszázados, ha nem évezredes életformáról. „A hajdúvárosokról mindenki az iskolapadban kapja meg az első ismereteit. Bocskai fejedelem hű katonáit, akiket leginkább az egykori hajcsárokból, fegyverforgatáshoz is értő marhahajtókból verbuvált, példás szolgálatukért letelepítette Debrecen környékén – írja az Ahol jó a fundamentum című zárófejezetében az alföldi tanyasi életet (benne a hajdúnánási vásárokat, pásztorokat) jól ismerő szerző. A dokumentumértékű, ugyanakkor kifejezőerejét tekintve művészi fekete-fehér fotókon a táj és a még épp hogy hiteles paraszti élet játssza a főszerepet. Néhány nosztalgikus kép és kísérőszöveg meggyőzi az olvasót, hogy a western kelet-európai világát fedezheti fel, amihez Kunkovács „igyekszik összeadni, ami szétszakadt: a művészetet és a tudományt. A letűnt életformát, embereket, hangulatokat ábrázoló művet az ajánlott irodalom jegyzéke teszi teljessé. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]