A különös hangulatú regény, kezdettől fogva lappangó kétséget ébreszt az olvasóban azt illetően, hogy valójában egy "átlagos" szerelmi történettel van-e dolga, vagy a thriller műfajába is elkalandozott az író. A történet egyes szám első személyű elbeszélője, a húszas éveiben járó lány, hazaérve
[>>>]
A különös hangulatú regény, kezdettől fogva lappangó kétséget ébreszt az olvasóban azt illetően, hogy valójában egy "átlagos" szerelmi történettel van-e dolga, vagy a thriller műfajába is elkalandozott az író. A történet egyes szám első személyű elbeszélője, a húszas éveiben járó lány, hazaérve azzal szembesül, hogy a szerelmével közösen bérelt lakás bútorait valaki kirakta a házuk elé, amikor megpillantja az ágyukat, szorongó kétségbeesés keríti hatalmába. Ez a kerettörténeti kép, amely a regény végén is megjelenik, fogja össze a mesélő vallomását azoknak, a szerelmével együtt töltött éveknek a tökéletességét, harmóniáját, amelyet sokáig senki és semmi sem zavart meg. Az olvasó azonban mindvégig szorongató feszültséget érez, mert a szerző remek arányérzékkel "adagolja" a történéseket. A fiatal pár házasságra készül, amikor a lány rádöbben, hogy valójában nem is ismeri, ismerheti azt az embert, akibe szerelmes, akihez hozzá akarja kötni az életét. A regény első része lágy, harmonikus színekkel festi meg ennek az idilli kapcsolatnak a fejlődéstörténetét, az olvasó mégis baljós előjeleket "szimatol", és a regény közepétől kezdve ezek a sötét gondolatok beigazolódni látszanak. A lányban kétely ébred és nyomozásba kezd. A fiókok mélyén töménytelen mennyiségű, kifizetetlen számlára bukkan, olyanokra, amelyek azt támasztják alá, hogy az eddigi gondtalan életük hamisság és csalás volt, hiszen a férfinek nem volt fedezete semmire sem. Majd a lakás parkettájának megbontása után megtalál egy jól lezárt dobozkát, és ekkor már egyre kétségbeesettebben akarja megtudni, mit rejthet a ládika. A férfi hazatér a felforgatott lakásba, összeomlik és vallomást tesz, elmeséli, úgy érzi, hogy a fürdőkádban megfulladt kisöccse haláláért ő a felelős, és élete végéig kíséri, kínozza ez az emlék, majd amikor egyedül marad, hogy véget vessen a lelki kínoknak, felakasztja magát... A hatalmas monológgá duzzadt "kaddis" egy élete közepén járó asszony visszaemlékezése húszas éveire, elsiratása az első, soha vissza nem térő szerelem érzésének. Ida Hegazi Høyer norvég írónő regénye 2015-ben EU-díjat nyert. Értékes kötet, amelyet nemcsak az északi irodalmat megismerni vágyó olvasóknak, de szélesebb körben is érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]